Maretics Erika : A patak

 

Az erdei forrás,

 a hatalmas öreg hegy

mély gyomrából tört el?,

szél köszöntötte, karja

óvón ölel?.

Kis csermely született,

láttára a nap is

 ragyogott jókedvében,

messzire hangzott csilingel?

friss nevetése, csintalan

csobogott medrében,

hol el?tte már sok száz patak,

a lágyan alá simuló

földbe vájva haladt.

Haja, mint az óceán,

szertelen hullámzó,

szeme élettel teli

tiszta kék tó.

Vidáman szaladt

új ismeretlen tájak felé,

csillanó szíve izgatott

h?s hullámokat vert,

hitte, neki iramodva

 eléri a végtelen tengert.

Forrás édesanyja

zúgó hangján búcsút mondott,

vízpárát hint? kezével

a kis patak fölé

szivárványt oldott.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.