Böröczki Mihály - Mityka : Fecskesirató

A tavasz hozta őket messzi tájból,

a nagygerendán otthont vertek sárból,

az egész munka röpködésnek látszott,

de állóbb volt, mint falakban a vályog,

a meleg minden élőt kedvvel járt át,

az istállót meg effélékre szánták,

telt-múlt idő – sűrűlt, hogy ki-beszállnak

pötty eleséggel pár kitátott szájnak,

és koraesti melegén a nyárnak,

a tehenek hátáról vacsoráltak,

majd ahogy megélt száma nőtt a napnak,

mind több surranót húzott át az ablak,

az emlék itt van, mégis mintha nőne,

átvándorolok a jelen időbe,

mert szele lassan érik már az ősznek,

a kéktollúak messzi készülődnek,

úgy szeretném, hogy Istent fölkeressék,

mert lassan-lassan elfogynak a fecskék,

még figyelném a karmukra fonódott

nyárbúcsúztató, teli villanydrótot,

a drót üres, csak pár tapasztott fészek

bizakodja az újabb visszatértet,

meg én, ahogy a vándor kéket nézem

az időm összezsugorító égen.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.