Marthi Anna : Csupaszság 8

önfeledt vagy
élet és halál ajtaja vagyok
szent húr rezdülhet
ha angyal lélegzete megpihen rajta
választ a mindenkori
csend
belebújásnyi tárulkozós rés
alagút
visszük szemek fáklyalángján
a morzsává köpült
vajat
kalácstérdhajtások
cipóhasúak
óriások és törpék

leszünk

isten-tenyérben
megmunkálva

Legutóbbi módosítás: 2011.09.05. @ 04:34 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak