Marthi Anna : ReMeTe tanítványa lennél

Játék Zarathustra sakkal, avagy az ASA M?vészete

 

 

AkAsa

Tudom, bel?lem szólsz itt,
ezekben a mágikusan gördül?
szavakban, még, most – kitudja
gyomlálni merre hív a holnap.

Asa

Hosszú verset szeretnénk,
végtelen hosszúságút, soha
véget nem ér?t, bebarangolni
bet?k rengetegét, ágról
ágra, levelenként olvasnálak el,
f?szálanként kibet?zném valód,
virágok porzó illatából merítve
költenélek.

AkAsa

Vagy, vad növények
f?szeres gyógy-ajándéka, tea
melyben eszenciát hiszünk.
Krumpli-köveket hámozok
és festek; gyermek-csigaházat,
vessz?paripát, kenderkóc
sörény? sepr?nyelet, kézi a
mívesség, ha hozzáér a szem.

Asa

Ész fonja körbe a lelket.
Melyikünk kérdi, hol a szív,
ha nem kérdezhetsz, kérlek
ne felejtsd “ott vagyok f?ben –
fában”…

AkAsa

Nem lehetek az
utolsó férfi életedben, pedig
régóta készülsz a remeteségre,
nem lehetek a tanítók közt
utolsó mestered, vajon lehetek-e
egy részlet, ha végül egészre
lelnél?

Asa

Magadra maradsz,
s tudom, az simogatás, ha messze
csillog a n?k szeme, ha messze
renget eget a vihar, ha a villám
odaátról átfénylik, nem csak
zsigerbe mar, hogy fél lábat
veszíts.

AkAsa

Járnod kell, nevelni,
remeg a szó itt, sír a kéz,
potyog a gomb és egyik hal,
másik éleszt –
mikor utoljára

szemembe néz szemed.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak