Marthi Anna : Befagyott valóság

lépjünk ki bel?le
kézen foglak
selyem arcot veszek
gyermek pehely könnyed
– most itt gondban vagyok — a könnyed a könny?re asszociál, vagy az ? könnyére?
– mert, ha a könny?re asszociál,  akkor így sok lesz bel?le — pehely / könnyed – mind azt mutatja
– ha az ? könnyére, akkor viszont nem igazán látom a „pehely könnyeket”
leszek ha valaha
engednéd

 

Ez a vers még nincs kész Anna. Úgy félúton elengedted.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1326 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak