Szilágyi Erzsébet : Bacchushoz

Jöjj, ó, Bacchus, a vég közeleg, most csak te segíthetsz!
Tombol a nyár, de hiába a vágy, ha a vizsgaid?szak
Könyvek súlya alatt görnyeszti az ifju diákot;
Éjt nappallá téve magol, szerelemre se futja.

Jöjj, ó, Bacchus, tölts fel er?vel a nagy diadalra!
Néhány kortynyi ned?, s félelmem rögtön elillan;
Nincs az a prof, ki ne látná, készültem becsülettel,
Csalni tanítasz, nem csoda hát, ha jelesre feleltem.

Jöjj, ó Bacchus, hadd feledem, mily bús ma a sorsom,
Tömtem agyam hetekig buzgón száraz tudománnyal,
Szép fiatal párom hagyván epekedni a csókra;
Más forró ölelése csalárd lelkét elorozta!

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Szilágyi Erzsébet

Szerző Szilágyi Erzsébet 229 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.