Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Vogl AnikóHa öreg leszel és szürke, álomlátó,
És t?znél bóbiskolsz, fogd e kötetet,
Lassan olvasd, és ábrándozz szemed
Régi puha fényér?l, mély árnyáról;
Hányan szerették röpke boldog bájad,
Szerették szépséged hazug-h?n szeretve,
De egy férfi zarándok Lelkedet szerette,
Szerette változó arcod, min ült a bánat;
És az izzó fák mellett ha lehajolsz,
Motyogd, búsan, a Szerelem hogy elszökött
És a messzi hegyekbe költözött
S arcát elrejtették a csillagok.
az eredeti vers angolul:
WHEN YOU ARE OLD
WHEN you are old and grey and full of sleep,
And nodding by the fire, take down this book,
And slowly read, and dream of the soft look
Your eyes had once, and of their shadows deep;
How many loved your moments of glad grace,
And loved your beauty with love false or true,
But one man loved the pilgrim Soul in you,
And loved the sorrows of your changing face;
And bending down beside the glowing bars,
Murmur, a little sadly, how Love fled
And paced upon the mountains overhead
And hid his face amid a crowd of stars.
