Rácsai Róbert : A temető

Álmodó fák a barnálló szőnyegen,
sárgára őszülő rózsabokor:

 

Álmodó fák a barnálló szőnyegen,
sárgára őszülő rózsabokor:
régóta suttognak a növő temetőben.
Új a sírokra rakott virágcsokor.

 

Lobbanó mécses az emlékek lángja,
kis füstje száll a szürke ég felé.
Míg élünk, csak kérdjük: vajon meglátja?
Odakerül-e szerettünk elé?

 

Én csak néhány szál krizantémot viszek,
mellettem ezreket érő koszorú.
Gyertyákat gyújtok, és keresztet vetek.
Virágom-tüzem egyaránt szomorú.

 

Csak gyűlik a tömeg: jönnek és jönnek,
huzatuk borzolja a halovány lángot.
Zavar a zaj… hogy nincs tisztje csöndnek.
Magamban elmondok egy halk Miatyánkot.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:48 :: Adminguru

Szerző Rácsai Róbert 171 Írás
1971. február 6.-án születtem Veszprémben, azóta is itt élek feleségemmel és két fiammal. Angol nyelvet tanítok. Verseket, esszéket írok, 2016-ban jelent meg első verseskötetem Séták Fiaimmal címmel. Korábban folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásaim. Emellett főleg ír költők, írók verseit illetve drámáit (Oscar Wilde, Joseph Mary Plunkett, Pádraic H. Pearse, W.B. Yeats, stb.) fordítom. Fordításaim egy része megtalálhatók a Magyarul Bábelben c. honlapon.Több megjelent különféle folyóiratokban, újságokban, néhány Yeats versfordításom pedig az EFACIS nemzetközi kiadványában is szerepel (Leuven, 2015). Jelenleg egyfajta történelmi regényfélén dolgozom. Hobby: nyelvészet, Tolkien nyelvei, íjászat, ásványok, olvasás, írás, filmek... sok minden.