Egy fa lombja közt ülök csukott szemmel.
Tétlenség, semmi csalóka álom köpenybe
Borított fejem s lábaim között: vagy álmomban
Tartom a tökéletes gyilkosság f?próbáját.
Az égre tör? fák kényelme!
A lég elevensége s a napsugár
Kedveznek nekem, a föld az eget kémleli,
Vajon mikor pillanthat meg engem.
Lábaim a durva ágra kulcsolódnak,
Az egész teremtésre szükség volt, hogy lábam s
minden apró tollam létrejöhessen:
Most én tartom karmaim közt a teremtést,
Vagy az égbe szállok, s lassen megforgatom –
Ott gyilkolok, ahol tetszik, minden az enyém.
Testemben semmi alakoskodás.
Ha kedvem tartja, fejeket szakítok le –
Az alakot ölt? halál.
Repülésem egyetlen útja
Az él?k csontján át vezet.
Nincs érv, mi jogaim csorbíthatná.
A nap mögöttem.
Semmi sem változott a kezdet óta.
Szemem nem engedett semmi változást.
Míg élek, ugyanígy folytatom.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
Hawk Roosting
I sit in the top of the wood, my eyes closed.
Inaction, no falsifying dream
Between my hooked head and hooked feet:
Or in sleep rehearse perfect kills and eat.
The convenience of the high trees!
The air's buoyancy and the sun's ray
Are of advantage to me;
And the earth's face upward for my inspection.
My feet are locked upon the rough bark.
It took the whole of Creation
To produce my foot, my each feather:
Now I hold Creation in my foot
Or fly up, and revolve it all slowly –
I kill where I please because it is all mine.
There is no sophistry in my body:
My manners are tearing off heads –
The allotment of death.
For the one path of my flight is direct
Through the bones of the living.
No arguments assert my right:
The sun is behind me.
Nothing has changed since I began.
My eye has permitted no change.
I am going to keep things like this.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Kántás Balázs
