Vázsonyi Judit : Síri monológ

Vesd meg az ágyam!

Kértem régen s újból kérem vesd meg az ágyam

Kedves a mélyben! Lágyan öleljen s ifjui hévvel

csontkarod. Ajkad a számat többé el ne kerülje!

 

Hány ezer éve?! S hány ezer évre hogy itt maradásom

kínjait állom?! Látnom az arcod szemlehunyásra

vágyom. Vágyom a földbe a társad lenni ha engedsz…

 

Mondd ugye szenvedsz nélkülem ott lenn? Vesd meg az ágyam

meglásd nálam nincs odalent sem h?bb szeret?d ' !

Legutóbb szerkesztette - Vázsonyi Judit
Szerző Vázsonyi Judit 4 Írás
Csupán egy körforgás része vagyok