Tóth Katalin : Háborodott dalok

 

 

– giocoso –

 

egy n?vel élek

együtt

aki minden nap

szekál

túl hideg

a szerelem

forró a kávéspohár

gyorsan fogy

a fogkrém

lassan a koton

egy éjjel

meglátjátok

torkon ragadom

nem farigcsál többé

ostoba rímeket

s pocsékolja az id?t

takarítás helyett

egy n?vel élek együtt

én meg én

mi van

a harakiri nehéz

hát szétosztom

magam

 

 

– marziale –

 

le kéne fogyasztani

ebb?l a versb?l

néhány szócskát

súlyra mérik

a költészetet

legyen tömör

gyönyör

kínzó kórság

aberráció

haza-nem-szeretet

érthetetlen ujjgyakorlat

például

a magányos hegyi kecske álma

hogyan estem

sokadik b?nbe

tátott szájjal

kézen állva

de jobbat tudok

elmesélem

frissen szabadult

hab(szivacsos)testem útját

csúcstartó sprint volt

megdönthetetlen

egy szál leped?ben

délibábos pusztákon át

rémre rím jött

és fordítva

aztán láték

felszarvazott szörnyeket

ímé az asszony

férges almával

ádámok kígyók

meneküljetek

 

 

– sotto voce –

 

füveket szedek

egy nemlétez? állatnak

s már megszokom

hogy a szomszéd kislány

megkérdi anyjától

boszorkány vagyok-e

nem mindig

mondanám

csak általánosan hibbant

lyukas zsebem

rémálmokkal tele

ezt teszi az érzékenység

mást beutalnának hamar

de én mindig bent vagyok

a világ divatos fátyol

felveszem elvegyülök

ápol eltakar

ki ismerhetné

gyilkos múltam

újra meg újra megöltelek

tettel szóval szótlansággal

megtagadtalak

és hittem neked

mosolyogtam

édes szivarfüstben

s b?zös üstben f?ztem

férfi ékeket

beteg szíveket gyógyítottam

dárdára t?ztem a tiedet

hát ne csaljon meg

sose a látszat

csendes ?rültként

bolyong reggelünk

mennyben

vagy pokolban ébredsz

csak a szerencsén múlik

de mindkett?ben

egyformán szerethetünk

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Katalin
Szerző Tóth Katalin 51 Írás
Tóth Katalin vagyok, becenevemen Mirage. Régóta írok verseket, de két-három éve érzem úgy, hogy fejlődöm és dolgom van a költészettel. Remélem, szerzek néhány kellemes percet nektek írásaimmal.