Éjfélkor veszek egy lélegzetet,
majd a kulcs elfordul: a hideget,
s az éjt kizárom;
majd a kulcs elfordul: a hideget,
s az éjt kizárom;
Éjfélkor veszek egy lélegzetet,
majd a kulcs elfordul: a hideget,
s az éjt kizárom;
meg vele a sötétet is persze,
itt marad az álmos szoba csendje
puha párnámon.
A házban ismer?s koppanások:
halkan pattogó parkettán járok,
míg csepeg a csap
a fürd?ben; el kellene zárni,
de fáradt vagyok, nem fogja látni,
majd holnap, hacsak…
nem alszik a kedves.
De alszik… lélegzetét hallgatom,
árnyam lassan imbolyog a falon,
majd kattan csendben,
és már szunnyad a lámpa s a fénye,
csendesen odabújok melléje:
fel ne ébredjen.
Alszik a kedvesem.
2006-12-04
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 12:13 :: Rácsai Róbert