George Tumpeck : Hattyúdal

 

Tóparti köveken csendben ülve
megtört vándor pihen egyedül,
jobban megnézed, szeme lesütve
merev arccal, magának hegedül.

 

Sír a hangszer, a lélek zenéje
a lenyugvó nap izzó sugarán,
könnyet csal az ember szemébe,
akinek szíve van, érti talán.

 

Életét játssza, utolsó nóta,
borongós dallam, hattyúdal lehet,
búcsút intve e mocskos világnak,
zenébe önti az életet.

Legutóbbi módosítás: 2007.10.23. @ 10:54 :: George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem