A temet?ben a sír felé Az öreg lomb suttogva köszön. Századszor látja lehajtott fejed A kitaposott parcella-közön. Te visszabólintsz – öntudatlan És csendben mész tovább… Sok itt a sár, a gaz, S még beljebb, lejjebb van apád. Sok sír jön [… Tovább]
Azért a régi dallamért eldobok Minden Rossinit, Mozartot vagy Webert, Csak egy dal, sóvár, sötét és megkopott, De titka az enyém – nekem vezényelt. Mennyiszer szólt már, s valahányszor csendült Lelkem kétszáz évet fiatalodott. A zöld buckákon aranyozott csend [… Tovább]
Alfred de Musset verse, hirtelen felindulásból találtam egy párizsi WC falán… (A címet én adtam, nem volt szegénynek.) Ön, ki pózban guggol, mely nem isteni, Hogy mi altestét gyötri nálunk hagyja el És megtette azt, amit meg kellett [… Tovább]
