Onódy Csaba : Gérard de Nerval: Ábrándozás

Azért a régi dallamért eldobok

Minden Rossinit, Mozartot vagy Webert,

Csak egy dal, sóvár, sötét és megkopott,

De titka az enyém – nekem vezényelt.

 

Mennyiszer szólt már, s valahányszor csendült

Lelkem kétszáz évet fiatalodott.

A zöld buckákon aranyozott csend ült:

Tizenharmadik Lajos uralkodott.

 

Most egy kastélyt látok, szegélyt a sarkán,

Ablakain vörösre törik a fény.

Ligetek körötte, s virágok tarkán

És csobogó csermely mossa peremén.

 

Magas ablakból egy Hölgy pillant le rám,

A haja búza és a szeme ében.

Egy elt?nt életemben láttam talán

E régi ruhában – ezért emlékszem.

 

 

Az eredeti szöveg:

 

Fantaisie

 

Il est un air pour qui je donnerais

Tout Rossini, tout Mozart et tout Weber,

Un air très vieux, languissant et funèbre,

Qui pour moi seul a des charmes secrets.

 

Or, chaque fois que je viens à l’entendre,

De deux cents ans mon âme rajeunit:

C’est sous Louis-Treize… Et je crois voir s’étendre

Un coteau vert que le couchant jaunit;

 

Puis un château de brique à coins de pierre,

Aux vitraux teints de rougeâtres couleurs,

Ceint de grands parcs, avec une rivière

Baignant ses pieds, qui coule entre des fleurs.

 

Puis une dame, à sa haute fenêtre,

Blonde aux yeux noirs, en ses habits anciens,

Que, dans une autre existence peut-être,

J’ai déjà vue – et dont je me souviens!

 

Legutóbb szerkesztette - Onódy Csaba