Kerekesné Varga Veronika : Én egy véges lány vagyok

 

Azt hittem, engem…

…hogy keresel engem is.

Én sem nyertem nagyon semmit

az életben, díjat, versenyt

még csak nem is futottam,

aztán csak mindig valahogyan

odaillesztettek valami

melegnek t?n? pontra,

és láttam, hogy vannak

további érkez?k ott,

hát így vagyok most,

figyelem a figyel? szemeket,

hátha valaki tud valamit,

de azt hiszem,

azok is csak remélik azt,

hogy itt lakik az otthon,

senki sincsen sehol,

 

(csak úgy t?nteti fel a látszat)

 

a lélek csak lohol a test után,

aztán a forma belehelyezkedik

sután egy körülménybe,

mint akármilyen folyadék

az edénybe, mi hagyja,

hogy kitöltsék,

belemetélve sok zöldség!

Mi mire való?

Na jó,

én sem tudnám elgondolni,

hogy mire vagyok,

vagy, hogy egyáltalán

az-e ami ragyog,

én csak bajlódok magammal,

hogy úgy nézzek ki,

mint a nagyok, küszködök,

hogy hihessek, hogy itt lehessek, ihletet keressek,

hogy te is, engem is vezess,

és elhitesd magad az eszemmel,

mi végtelenül egyszer?,

véges alkotás!

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.