Gyovai Gabriella : Napjaink akkordjaként…

Akkor valami elmúlt, de semmi nem történik hiába, semmi nem t?nik el…talán olvad: ki úgy hívja egyedül, ki magyánynak, ki reményvesztettségnek..ez is elmúlik…

 

Napjaink akkordjaként….

Szende párharc a sehonnai,
senkinek nem adózó magánnyal,
pincék hidege csap át az úton.
S mégis én fázom csupán?

Szertelen percekbe beleveszett,
álomszép, morgó, puhán duruzsló
hangoktól az éj könnyet ejt.
S mégis én fázom csupán?

Émelyg?, mézet csepegtet?
ezüsttálba mered? lányka a nap
dübörg?, fenyeget? mostoha a lét tán.
S mégis én fázom csupán?

Csak pereg, pereg a homokíz? perc,
csak ostrom, csak iszony,nem tiéd:
az idegen, felém nyúló kézt?l, légies tánc.
S mégis én fázom csupán?

Reszket, már kékül sötétl?n,
bíborban serceg az ég alja,
megfeneklik minden átkozott id?szer? strófád,
S félek, tudom, megfagyok! Csupán!

Legutóbb szerkesztette - Gyovai Gabriella
Szerző Gyovai Gabriella 4 Írás
Csatavesztés egy esetben megbocsáthatatlan: ha el sem mentél az ütközetbe. (McMurphy második törvénye.) Sokat gondolkodom, írok, rajzolok, olvasok...