Gyovai Gabriella Szerző
Vezetéknév
Gyovai
Keresztnév
Gabriella
13 év Nincs Komment

Nem arra törekszem, hogy igazam legyen, hanem arra, hogy igazat mondjak…
-Miért írok? – Mert nem tehetek másként…

 

"Képtelen" sorok egy (fény, álom, szép) lélekhez

Ellen-tét-kép csupán?
Tengernyi hal, hol hideg szín?,
hol meg meleg fény?, érzés? arc,
Márton nem ton- Hal,
sötét -világos gondolat,
nem kietlen, ámde éretlen,
étlen-szomjan a sivatagban.
Messze még az oázis.
Évek mennek,
lábnyomok elvesznek,
sóváran, keser?en,
a szürkében és feketében,
de jön majd a naplemente,
emlékezz színeire, s nem veszel el,
mert a ráják is csak mélyen úsznak
az ingoványban..
mégis felszínre tör az ért-ékes Én
a pusztuló id? sodrában,
mire mondhatod büszkén,
hogy a Tiéd…

13 év 5 komment

Akkor valami elmúlt, de semmi nem történik hiába, semmi nem t?nik el…talán olvad: ki úgy hívja egyedül, ki magyánynak, ki reményvesztettségnek..ez is elmúlik…

 

Napjaink akkordjaként….

Szende párharc a sehonnai,
senkinek nem adózó magánnyal,
pincék hidege csap át az úton.
S mégis én fázom csupán?

Szertelen percekbe beleveszett,
álomszép, morgó, puhán duruzsló
hangoktól az éj könnyet ejt.
S mégis én fázom csupán?

Émelyg?, mézet csepegtet?
ezüsttálba mered? lányka a nap
dübörg?, fenyeget? mostoha a lét tán.
S mégis én fázom csupán?

Csak pereg, pereg a homokíz? perc,
csak ostrom, csak iszony,nem tiéd:
az idegen, felém nyúló kézt?l, légies tánc.
S mégis én fázom csupán?

Reszket, már kékül sötétl?n,
bíborban serceg az ég alja,
megfeneklik minden átkozott id?szer? strófád,
S félek, tudom, megfagyok! Csupán!

13 év Nincs Komment

A szerelem nemes, csodás, ámbár:”Nem tudom, élnek-e sokan, akik halálos sérülés nélkül tudják elviselni a szeretet rémuralmát? “(Márai Sándor)

 Utolsó szín

 

Kérdem, s mondom neked:
Értelme van a nemlétnek is?
Az újságkihordó fiú korai ébredésének?
A villanykörte roppanásának
súlyos lépteink alatt?
A közös pillanatnak,
a hervadt, préselt csokornak,
a nagykanállal evésnek,
és minden stigmának, mi a
mát a tegnaptól elszelte?
És elválaszthatatlanul megpecsételt a hallgatás,
kínlódás, önmarcangolás bilétája.
Mondd, ha tudod,
Ha közben remeg is az ajkad,
hogy élni s feküdni gyermeteg mosollyal enélkül nem lehet…
Igen, tudod, mert ez vagy!
Hisz én ezért remegek és ezért eresztelek:
hogy az újságkihordó fiú korán ébredjen,
a villanykörte roppanjon,
és tekinteted nélkül ugyan,
de veled éljem meg a holnapot.
Másnak kevés, nekem elég,
mert én is rab vagyok.
Márai clownja röhög a f?részporos színpadon.
A hiúságok vásárán elkeltek az utolsó portékák is,
már csak önmagunknak lehetünk,
külön-külön, mindig és mindig,
amíg be nem végeztetünk.
Ezt hisszük, tudjuk, hogy megvár a közös pillanat,
a sós, az édes, a keser?,
fejünk felett már köröz a kesely?.
Az id?, a tér, az eszme hintaján, ülsz.
Én pedig halódó közönyöm,
Ezzel a verssel megköszönöm.

13 év 2 komment

Ajánlom mindazoknak, kik olykor fájdalmas mélységekig is, azonosulnak bármely szívet melenget?, vagy épp szorongató érzéssekkel, gondolatokkal…

 

A tárgyiasulás verse….

 

Majdan a labda, mókásan magasra vágtat,

Rúgták iszonyú er?vel,

S csípett a földnek,

Zavartan nézett elpirultan, fehér szemeiben,

Gy?zködve holtat, meg él?t,

Félt a gyermekekt?l, talán, mert,

Kiluggatják, meg folyóba dobják,

Meg röhögve szétcincálják,

Sodorja majd mindennek árja,

Mint viharvert zubbonyt az éjszakában,

Lesnek reá, várják, a vásárban szerzett,

Olcsó és könny?,

Színes és kerek,

És mégis honnan jöv?,

Irigy tekintetek közt sínyl?d?,

Mert ? csak pattog és száll, hova dobják,

Meg rúgják,

Hisz mégis csak egy labda,

Még ha rúgják is,

Még ha dobják is,

Nem Ember,

Csak egy labda…

És nem is vérzik,

sem a karja, sem az arca,

ha láng kapja, fekete meg iszonyú büdös,

a hús szaga ilyen ha ég,

s üregeiben a vér mi anyagtalanná lényegül,

bomlik, mint vaksi órák az újhold reggelén,

s a tetem összeolvadt poli-háttudomén?

Mire nem emlékszik más,

csak az enyészet, s a láng,

mi a te lelkedben más,

 nem tested tépi szét,

nem véredet alvassza,

lelked gyilkolja, sorvassza.

Mondd csak, lennél inkább labda?

 

                                                               (2007)

Gyovai Gabriella Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.