Vers

Didergés

lassan és gyorsan változó fényekgondolatfoszlány, nevetés, énekpöttyöz? es?b?l felkel? holdnappali világot lassan kiolt   csillaghullás, parázsló fadarabdühöng? farkasok ordítanakszemedben kósza lidércfény rebbenlátod? tükörben, réved?n: szellem     ne állj az elé éjfélkor háttal…boszorkány sepr?n, magasban szárnyalébred? korcsok, a földben, mélyen,öreg [… Tovább]

Hírek

Változás a Héttorony házirendjében

Kedves Toronylakók! Felhívnám figyelmeteket néhány változásra, amit a Házirendben eszközöltünk. Kedves Toronylakók! Felhívnám figyelmeteket néhány változásra, amit a Házirendben eszközöltünk.   Nem is változtatások ezek – nevezhetnénk őket inkább a kiskapuk befalazásának.   A Héttorony teljes neve, mint a fejlécen [… Tovább]

Humor

Tökéletes lettem !!!

Az okulárés fiúkat, kedvesebbnek tartjákMától én két szemüveget hordokA mély hangú srácoknak imádják a hangjátEzért én mindig basszusban morgok Állítólag a pocak, a jókedv zálogaHát mindent felzabálokHolnaptól elmehetek bárhova!Rajongókra találok

Vers

Ödönke

Szöcskeként ugrándozó Niki unokámnak   Ödönke kis beste szöcske gondolt egyet: mi lenne, ha egy szép napon lábára útilaput kötne és világgá szökne… Gondolatát tett követte, korán reggel lábujjhegyen szökdécselve kiosont a harmatos, friss zöld fövenyre. Szöcskelépte messze vitte, öt [… Tovább]

Vers

nem láttad

azt hiszemépp kávét ittammiközben te pontosan ugyanazt álmodtad amit én szoktamszeretkezés után és ugyanolyan görcsösen hittedha nem mondod ki nem lesz valóságés egyszer sem fog fájni nem láttadmert nem láthattad a katarzist amit akkor éltem megmikor elkezdtem Sylvia naplóit olvasni [… Tovább]

Mese

A kívánság

*       Egyszer volt, hol nem volt, még tán a Pomázi hegyeken is túl, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember halász volt, egész nap a Dunán evezett és ki–kivetette a hálóját. Bizony kevés hal akadt [… Tovább]

Humor

Az égig érő gödör

Volt egyszer régen, Aszódon túl, de Mezőcsáton még biztosan innen, szóval volt egy kubikos ember.*   Illetve nem volt teljesen kubikos, mert a mestervizsgát sehogy sem sikerült letennie, lévén kicsit együgyű szegény, ám ő ezt a címet megelőlegezte magának és, [… Tovább]

Fordítás

Mykene

Horia Stancu: Aszklepiosz – regény – /14. rész /* Az akhájok keményen eveztek, örültek a csendes tengernek és a jó szeleknek: — Nézd, alig indultunk otthonunk felé és az istenek megengesztelődtek. Jövetelünkkor a tenger haragos volt, magas hullámok riogatták törékeny [… Tovább]

Vers

Érkezés

  valaki érkezik sír utána a távol mit hoz magával mit hagy ott magából   mi rejt?zik a csillogás mögött örömkönny tán bánat hányfelé szakad a szív hány kamrát szentel homálynak   meddig hordható egy emlék míg melegít vagy megfagyaszt [… Tovább]

Vers

Az utolsó duett

  Felgördült a vörös bársonyfüggöny, ott álltunk a színpadon, a szemed látszólag szemembe nézett, bár valójában talán csak átnézett rajta egy másik, több dimenziós, színesebb létezésbe. Énekeltünk… Úgy hatott, még egyszerre szólnak a hangok, hangszálaid az enyémmel egyszerre remegtek, a [… Tovább]