Elcsipkézett harag marja torkomat elhagyott, megfonnyadt tegnapok sarkaiban. Hideg tapaszt gyűrt számra az éj, s a novemberi köd ölében korhadnak a szavak. Hatalmas kendőjét leteríti a tél, elfedi hazug arcát a pinceszagú ősznek. Bennem még eltitkolt mondatok időznek [… Tovább]
ma éjjelötször ébredtem nélküledordítottam és sírtammert olyan leküzdhetetlenülakartalakmint tizenkét éve aztaz utolsó lsd-t amibe majdnem belehaltam. (hajnalra csak a kínlódás maradt)
…fodrozó számban… szavak között rejtsd el múló falavélen ott a novemberi hóban szemhéjam alatt ott nem látod Te sem fagyos pocsolyában eltévedt hópehelyben tekerg? szélben padok lécein… már lassulnak lépteim titkaim között nem látom titkaid csak Téged várlak fodrozó számban
részlet Ephata – Álom egy ablak üvegén című kötetemből (titok) Úgy fájt, mikor jött a titok messzi tájak szárnysuhogásával. Előtte sokszor álmodtam. Még voltak álmaim. Éjjelente a takaró alá bújva hallgattam az ablaknak támaszkodó, az ablaknak [… Tovább]
A BÁÃ???NAT SÁÃ???MUEL KORNÉL SZOBORMÃ?°VE Bántottak! Még nem hevertem ki sebeimet, néhol még vérzik a lelkem, s gondolatom dadog, mint kisgyermek szava, kinek anyja holt.
Zaklatott világban élünk. Megfelelünk az elvárásoknak. Rohanunk ész nélkül vakon, mint vezetett ló. Távvezérelt életünkben az agyunk csak felveszi az utasításokat, és mélyen elássa a SAJÁT gondolatait. Ám a forrás, mely a kemény kövekkel is elbír, zubogva keresi az utat, [… Tovább]
