Vers

újromantika

megdicsérem magam: ez most n?ies volt és finom. arcom kezedbe simítom, és bár nem tör?dök már szépnek lenni többet, meg-megreszketi kezem a helyzet oldódása-feszülése.   a füstíz? leveg?ben egy lepukkant kiskocsmában lehetetlen magányunkban, modern parttalanságunkban – vagy épp parttalan modernségünkben [… Tovább]

Vers

Két szonett

Andinak     1. Tudom, hogy ma is hegyeket cipeltél, nehéz és göröngyös, ?si hegyeket.Majd elfogynak – van, aki így hiteget,de több van, mint amennyit elvihetnél.   Neked mindegy, nyár van, ?sz, tavasz, vagy tél:Jöjjenek a hosszú kilométerek! S hordod [… Tovább]

Mese

Beteg méhanyó

Mese Méhikér?l és a beteg méhanyóról.             Méhanyó egész nyáron szorgalmasan dolgozott, hordta, gy?jtötte a méznek valót. Kora reggelt?l kés? estig serénykedett. Mindenki csodálta munkabírásáért. Szinte alig pihent valamit. Szomszédok mondták is neki, hogy ez [… Tovább]

Mese

Ébredés

15 évesen írt egyik els? versem   Mikor reggel felnéztem a falra, arany ablakot láttam rajta – mit a  Nap festett ecsetjével, s kérdezte: – Nem kelnél fel?   – Dehogynem – mondtam, – felkelek rögtön!(Akkor már rendesen álltam a [… Tovább]

Vers

Falba vájt rések

Testedben fogant gondolat voltam, szívedben lüktető apró fény, részedként lebegtem végtelen. Szétszakítva a fátyolburkot, lettem veled az egész rész. Arcom, szavak, hangok érintették, elengedtél… Hogy áldás voltam, vagy könnyeidbe zárt alázat? nem tudhatom… Hisz’ álmaim soha nem ringattad, csak az [… Tovább]

Vers

Csupasz borzongás

Október felvonultatta vörhenyes színeinek ezer változatát. November a lustán rövidül? nappalokat kínálta. Mikor a fonnyadó karöltve-köteléket kivégezted, már vékonyszálú, hideg es? permetezett. A valóság elutasított tartományába ?ztél, de hiába tagadtál, tagadásod nem tett semmissé. Nem éreztük a kiáradó meleget, a [… Tovább]

Humor

A piros virág

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhászlegény. S mért ne lett volna, ha már a mesében minden lehetséges. Ha tehát volt, a juhászlegény reggelt?l estig, s?t, éjszaka is ?rizte nyáját, hiszen minden juhászlegénynek ugye alanyi jogon jár [… Tovább]

Fordítás

SYLVIA PLATH: Faun

  Görnyedt faunként vágtatott el? a holdfény s a fagyott mocsár ligetéb?l, míg minden bagoly szárnya feketén meg nem lebbent s hívására össze nem gy?ltek.   Semmi hang, csupán egy kótyagos szárcsa, mi hazafelé menekült a folyópart mentén. A csillagok [… Tovább]

Fordítás

SYLVIA PLATH: Gyermek

    A te tiszta szemed az egyetlen abszolút szépség. Meg akarom tölteni színnel s kacsákkal, az új állatkertjével, minek nevét közvetítheted. Áprilisi es?, indián békepipa, apró   ránctalan szár, medence, mikben a képek nagyszer?ek s klasszikusak,   nem e [… Tovább]

Egyéb

variáció egy árnyalatra

monddha keserûre kérgesedikmosolyom és kibicsaklik szemembõla vágyderengõ szerelmed akkor is csuklómra fonod?   *** monddha ajtó résbe rejtett lassú megváltást kérekés kráter-mély szemedbennem találom magamderengõ szerelmed akkor is csuklómra fonod?   *** monddha lila csíkosra lényegülérdektelenségemés két kézzel vakarom letestedrõl [… Tovább]

Vers

Már alszom…

…ne ébressz fel… Megcsókoltad holt-fehér arcom, lehúnytam két szemem, hogy azt gondold már alszom…- ujjaid átfutottak testemen, nem éreztem már semmit,   "csak a lelkem sírt csendesen…"    

vegyes

Egérmese

Egyszer volt, mert különben ez a mese nem lett volna egy állatkereskedés Pécsnek városában. Az ablakában egy akváriumban élt nyolc táncoló egérke. Picik mindegyik, mint egy méretesebb makk, vagy egy nyeszlett gesztenye. No a színük nem passzolt egyikhez sem, hófehérek [… Tovább]

Mese

VENDÉG

Korán reggel ablakomon Ki kopog? Kicsi cinke türelmetlen Toporog. Köszönni jött ?szid?ben Énhozzám. Szeretné, ha reggelire Meghívnám!    

Novella

A bíró

Bírónak lenni nem egyszer? dolog…   Szeretem a bíróság épületének sajátos légkörét, a magas mennyezet?, tágas termek el?kel? hangulatát, a klasszicista homlokzat mértéktartó és mégis ünnepélyes megjelenését. Ismerek minden zajt, az el?csarnok visszhangzó zsongását, mintha tengeri kagyló mészházát tartanám a [… Tovább]

Vers

A szavak kálváriája

Az ember olykor kimond olyat is, amit visszaszívna, ha lehetne. Mert a beszéd eredend?en inkább a barátság, mintsem a marakodás eszköze. Csakhogy kés?bb eltévedt a végtelenben. Kínlódom torokba fulladt szavakkal, görcsös a nyelv és bent marasztal érdes bet?kb?l sz?tt mondatot, [… Tovább]