Tamási Attila : Pillanat

Fotó: Kató-Tamási Melinda Andea

 

ahogy közeledsz felém ebben az

el?re megálmodott valóságban

érzem hogy szívem hevesebben dobog

a tárgyak mintha önmaguk

hologramjai lennének

s nem holmi leltári kellékek

a szavak gondolat-bölcs?jükben maradnak

s mégis megértem amit közölni akarsz

mintha a pillanat jelentene mindent

a tér és az id? egybefolyik

mintha nem tudnám

hogy voltak tegnapok

és lesznek holnapok

mintha csak a jelen végtelen pillanata

lenne az egyedüli igaz dolog

amit az agyam valóságként elfogad

mintha csak arra várnék hogy

öröklétre szenderüljön a halál

s felvillanjon az örök égi fény

mintha csak ezután születnék meg

tebenned teérted

 

 

a legszebb meg nem álmodott álmod

szeretnék lenni mert félek

ha megálmodsz megtörik a varázs

szeretnék úgy elt?nni mintha

csak lépteid nyoma volnék a

homokos parton

de el?tte megérintenélek

mintha fellebben? fátylad mögött

én lennék a szell?

 

 

de most már érzem elkéstem

a jelen foglyává váltam

ahogy a konyhakend?vel

leveszed a g?zölg? zománcos edényt a

frissen vasporozott t?zhelyr?l

nyilvánvalóvá válik

hogy bizony végre megérkeztem

Legutóbb szerkesztette - Tamási Attila
Szerző Tamási Attila 53 Írás
Minden-író vagyok, számomra nem az egy bizonyos műfajhoz való ragaszkodás a fontos, hanem az, hogy amit írok eljusson a másik emberig, az Olvasóig. Mindig az adott témának és a hangulatomnak megfelelő kifejezési formát választom.