Csendembe beengedlek…
Megállok, s elmerengek
és hallgatom a csendet,
agyamban halkan neszez
egy kósza gondolat, hogy
miért e bódulat idebenn,
ha itt van a csend velem?
Csendembe beengedlek,
megosztom Veled szívesen,
s a világ majd színesen
tárul elénk, miénk a föld,
miénk az ég, ha itt vagy
szerelmem – velem csendben.
Neked adom e csendet,
mely halk ódákat zengett
rólunk, értünk. Megértük,
hogy nem kellenek szavak,
elég a gondolat, s érezzük:
szerelemes csendünk
– míg élünk – miénk marad.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:51 :: Szeibert Éva
