Aratás, cséplés

Akkor még nem t?nt fel, hogy valaki vigyázza a munkát, a munkásokat.

Abban az id?ben a gyerekek is korán keltek. A feln?ttek már elvégezték a házkörüli munkákat, megetették az otthon maradó állatokat, kihajtották a csordára a teheneket. Amikor keltünk, már – még hallatszott a csordás kürtjének hangja. Apám a szekérbe fogta a lovakat felpakoltunk, felszálltunk és elindultunk a megérett terményeket learatni. A gyerekeknek is volt munkájuk. Hosszúszárú gabonából a kévék megkötéséhez köteleket készítettünk, és ha jó volt a termés egymáshoz közelebb, ha rossz, akkor egymástól távolabb raktuk le a földre, hogy a marokszed? Édesanyánk rá tudja helyezni a markot, úgy három maroknyit, egy-egy  kévébe. Aztán mikor Apánk végigért a renddel, ideadta a kaszát és a fen?követ nekünk, mi vittük vissza a sor, a rend elejére, �? pedig visszafelé jövet, megkötötte a gabonakötelekkel a kévéket. Már nem emlékszem pontosan, de talán 13 kéve volt egy keresztbe rakva, ennyi kévét hordtunk össze a leend? kereszt helyére, amit szintén Apánk rakott meg. Az aratás nagy munka volt. Nehéz.  

Sértette a kezünket a növények szára, mert a száraz szárak között el?fordult a szúrós level? gordony is. Na meg a kalász. A tikkasztó h?ségben reménykedve vártuk, hogy átúszik az égbolton egy-egy felh?cske, függönyke, ami némi h?sülést hozott, különösen, ha támadt egy kis szell?cske. Dolgoztunk. Mi gyerekek nem érzékeltünk semmit a környez? világból, a szül?k gondjaiból. 

Az aratás után a hordás már a feln?tt férfiak dolga volt. A kereszteket szekérre rakták és a cséplésre kijelölt földekre szállították, ott a soron következ? kazalhelyen, kazlakat raktak bel?le. Ilyenkor mindig ott ebédeltek, akinek dolgoztak. A nehéz munkához még, ha hétköznap volt is, vasárnapi tartalmas ebéd várta ?ket.  

Aztán ?rizték a kazlakat a t?zt?l és megkezd?dött a cséplés. Kazalpárról kazalpárra haladtak, nem volt megállás, csak, ha a gép megállt. Délfelé a házhoz jött egy szekér, arra pakoltuk a szintén vasárnapi tartalmas ebédet, a legjobból f?zött sütött ételeket, ami a háznál volt. Húslevest, f?tt húst és kosárnyi aranyló fánkot, baracklekvárral. A szekér vitte az ebédet, mi gyerekek, pedig poroszkáltunk a mezei földút langyos-forró púder finom porában és ettük a fánkot.  

42látogató,1mai

Szerző Hollár István 1 írás
Főleg olvasok, és írásokat gyűjtök. Néha írok is, de leginkább a sokadik hozzászóló szeretek lenni. ÁÃ?gy tanulhatok a legtöbbet ...

1 komment

  1. Két dolog: A kévékből rakott kazal volt az asztag. A tűzőrség reggel 6-tól este hatig tartott a templomtoronyban. Egy fiatal legényből és három felső tagozatos diákból állt. Ha tűzet láttunk, akkor a nagyharang nyelvét a pereméhez ütögettük lassan. Úgy mondták, hogy “félrevertük” a harangot. Ezt a munkát mindig komolyan, felelősséggel végeztük! Elnézést, hogy belekotyogtam, de rámtörtek az emlékek!

Hagyj üzenetet