Kiss Jánosné : Rendhagyó üdvözlet

 

Rohanunk.

 

Te is, aki most ezeket a sorokat olvasod. Most még figyelsz… igaz, nem érted, mit akar ez a néhány bet? közvetíteni Neked, ezért még néhány percre leköti a figyelmed, de eközben hátul, az agyad leghátsó szegletében információk zöme vár Rád: már tudod el?re a napi terveket. Tudod, minek kell nekiállnod, ha felkelsz a gép mell?l; tudod, mit teszel egy óra múlva; talán már tudod az esti programot is. Tudod, ki mellett alszol el, és ha álmatlanság gyötör, pontosan ismered az éjszaka neszeit. Tudod, mert így rendezted be az életed. Agyad és idegrendszered egy tökéletes mechanizmus faltör? kosa a cél felé… Tudod mi a dolgod: izmaid ugrásra készen várják a döntéseidet; csontjaid, zsigereid Téged szolgálnak. A szíved meghatározott id?nként dobban, meghatározott mennyiség? vért pumpálva az ereidbe – tökéletes tervezés – miközben Te talán éppen egy szendvicset majszolsz, vagy kidobsz egy m?anyag üveget. S lassan csontosodik köréd a rohanásban megszikkadt énképed.

 

M?ködünk.

 

M?ködésünk maga a csoda. Ha az emberi agyat reprodukálni akarnánk, kb. 42 ezer köbméteres térfogatot foglalna el, m?ködéséhez 1 billió watt lenne szükséges… de te csak megfejtesz egy keresztrejtvényt, vagy írsz egy dalt. Csak m?ködsz.

Tudod ki vagy és hová tartasz. Ismered magad… hiszen ki ismerhetne önmagadnál jobban?

 

Keresünk.

 

Örökké keresünk valamit. Örökké kutatjuk a forrását a tökéletességnek… álarcok mögött komédiázunk, vagy meztelenre vetk?ztetjük a lelkünket – egyre megy. Létezésünk alapja az örök kíváncsiság és a legjobbra való törekvés, a megtanult mintákon keresztül, harcok által, életeken keresztül – önmagunkon keresztül. Mégis, csak kevesen teszik fel a kérdést: mit keresek? 

 

Rettegünk.

 

Mindig csak önmagunktól. A határtalanságunktól. A boldogságtól, ami zokogásba fullad; a tánctól a viharban; a legédesebb ölelést?l idegenszagú matracokon; a lelkünkt?l, ha furdal; az élett?l, amit csak kölcsönkaptunk.

 

Így hát, Te, aki ezeket a sorokat olvasod, állj meg egy percre.

 

Állj meg és gy?z?dj meg róla, hogy valóban önmagad barátja, és nem ellensége vagy… Bizonyosodj meg róla, hogy tényleg ott vagy-e, ahol lenni akarsz, annak a személynek a b?rében, akiben a legjobban hiszel… azok emelnek-e rád poharat, akik soha nem tennék ugyanezt t?rrel és tényleg az ölel-e át, aki be tudja fejezni az elkezdett mondataidat…

Hiszen a kaput megtalálni már nem m?vészet, ha nálad van a kulcs.

 

És végezetül: ünnepeld a napot, amikor megszülettél, hiszen akkor egy csoda született meg a milliárdból. Megismételhetetlen csoda.

 

Én mégis azt mondom: az Isten éltessen…

 

…mert a hite nélkül csupán sarokban hagyott, üvegszem? maskara az ember. Nem több vásári kacatnál.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kiss Jánosné
Szerző Kiss Jánosné 66 Írás
Felber Brigitta Tímea.