Élt faluvégi kisházában egy öreg, szegény ember. Olyan szegény volt, hogy még az egerek is kéregetni mentek t?le a szomszédba, ha jól akartak lakni. Gyakran napokig ? maga sem evett semmit. Reggel ivott egy pohár hidegvizet a közeli forrásból, és miel?tt lefeküdt volna újból elbandukolt oda, hogy legalább a szomját oltsa, ha már üres a gyomra.
Télen hatalmas hó esett, és megrokkantotta a háza tetejét. Majdnem reászakadt az egész épület. Sürg?sen iparosembert kellett hívni, hogy megjavítsa a házat.
Egy vándor tet?fed? el is vállalta, és jó kétnapi munkával kijavította a tet?t. Amikor a fizetségre került a sor, az öregember sajnálkozva széttárta a karját és csak ennyit mondott:
– Nagyon sajnálom mesteruram, de csak ezzel a kabátgombbal tudok fizetni. Nincs más fizet?eszközöm. Bármennyire is haragszik, nincs egyebem, amit adhatnék.
Erre a tet?fed? nagy haragra gerjedt. Fejét a méreg majd szétvetette. Az arca céklavörössé vált, és bírósággal fenyegette az öregembert.
– Ha úgy gondolja, mesteruram, menjen csak el a bíróhoz, de akkor sem tudok mással fizetni. Szégyellem magam, higgye el, szegényebb vagyok, mint a templom egere.
A tet?fed? mérgében azonnal elhurcolta a bíróhoz, és bepanaszolta az öregembert.
– Két napig dolgoztam keményen, megjavítottam a házának a tetejét. Szebb, mint új korában. Végül egy vacak kabátgombbal akar kifizetni. Bíróuram, tegyen igazságot!
A bíró hosszan gondolkodott, törte a fejét. Nem tudta mitév? legyen. Sajnálta az öregembert is, mert tudta milyen szegény, nincs semmije. Ha most a tet?fed?nek ad igazat, akkor az öregembernek el kell adnia az egyetlen házacskáját, és földönfutó lesz. De az sem lehet, hogy ha a másik megdolgozott a pénzéért, akkor ne kapja meg azt!
Másnap délre halasztotta az ítélethirdetést.
Amint éppen el akarták hagyni a bíróságot, és kiléptek az ajtón, óriási vihar kerekedett. A szélvihar iszonyatos er?vel tekergette a fákat, majd gyökerest?l csavarta ki ?ket. A tet?fed? kabátjáról hiányoztak a gombok, és a szél minduntalan lefújta róla. Hiába fogta össze, a szél er?sebb volt nála. Végül az iparost annyira felbosszantotta, hogy mérgében kifakadt, és hangosan mondta:
– Minden pénzt megadnék egy vacak kabátgombért!
Meghallotta a bíró, és azonnal megállította a tet?fed?t és az öregembert.
– Menjünk csak vissza a Bíróságra, nem kell várni holnapig. Meghoztam az igazságos ítéletet.
Mindketten meglep?dtek, nem értették, hogy mi történhetett, de engedelmesen követték a bírót.
Bent az épületben így szól a bíró az öregemberhez:
– Vegye csak el? kended azt a vacak kabátgombot!
– Itt van bíróuram – nyújtotta át az öregember a gombot.
– Kint az utcán hallottam a tet?fed? mesteruram szájából, hogy minden pénz megadna egy vacak kabátgombért. Ugye így volt? – fordult a bíró a tet?fed?höz – Nos, akkor itt a jó alkalom, hogy egyenlítsék a számlát. Megveszi ezt a vacak kabátgombot az öregembert?l, annyiért, amennyiért megjavította a háza tetejét, és kvittek lesznek. Hiszen azt mondta minden pénzt megadna érte, nemde mesteruram?
El?ször a tet?fed? szabadkozni próbált, de hamar belátta, hogy a bírónak igaza van, és bizony sokszor egy vacak kabátgomb is értékes lehet.
Nevetve belecsapott az öregember kezébe jelezve, hogy áll az alku és elfogadja a kabátgombot fizetségül.
A bíró is elégedett volt, mert gyorsan tudott helyes ítéletet hozni, és ezentúl, ha valaki kis, értéktelennek látszó dolgokat fitymálgatott, mindig az öregember vacak kabátgombját hozta fel példának, hogy az emberek tanuljanak bel?le.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:25 :: Apáti Kovács Béla
