Lucskai Vincze : Konokulok csendben

Konokulok csendben    
    
 szacsvaynak egy tollvonás volt   
 nekem ezeregy már b?nöm   
 kong bong zúgó terhe   
 a szívbe öntött harangszónak    
 kígyózik kötele   
 b?völ és hívogat   
 gyakran látom a hidak bogozta partokat   
 torony tövében   
 a fekete kend?k még mindig zokognak   
 lánc lánc mire vársz   
 hatvannégyet írtak pünkösd napja el?tt   
 lánc lánc mire vársz   
    
 az istent kilakoltatják   
    
 s látom néha   
 a f?zkupolákat is  a körös parton   
 papírhajóim ott vesztegelnek   
 azok az irkanyüv? hajók   
 s a megfolyt bet?k mint könnycsepp

 a ráncok árkaiba menekült arcon   
    
 ma beton fedi kiköt?met   
    
  s nem száll már páva a vármegye házra  
 semmi ködökbe mentünk   
 mentünk   
    
 röhögött rajtam a sors katapultja   
 s lett a kunság otthonom   
 s én kunver? lászló fia    
 konokulok csendben    
     
 folyótlan    
     

Legutóbbi módosítás: 2007.11.29. @ 06:44 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...