Győrfi Gergő : Értéktár

Rommá széthordott  várak

helyén az üres csend sem várat magára,

szétdűlt emlékét elfedték

az értéktelen ereklyék,

elhamvadt önmagukba olvasztották,

elnyelték az alaptalan házak,

szmoggá duzzadtak

a szél szétkergette légvárak,

elvesztegetés őrizni

a megsemmisült, elveszett vágyat.

Eközben a csepp is csak édesít,

alaptalan alaktalan árny fénylik,

nyomtalan derengés émelyít.

 

Vér csorgott, ér dugult

míg a kép savas derűvé alkonyult,

bealkonyult leple alatt

 mosolyog minden árnyék alak,

elmeszesedett falak,

a semmivé elomló alap,

senki nem nyit ajtót,

minden csak halad

miközben mindent elhordanak.

Eközben a csepp is csak édesít

alaptalan, alaktalan torzó

nyomtalan derengése émelyít.

 

Ezeréves festményekből összetákol

egy percig tartó szivárványok,

üvegbúra alatt megpenészedő,

eltűnő emlék. Hallottál róla,

hogy egyszer sem beszéltek semmiről,

hogy a semmiről sem beszélnek soha?

Szívinfarktus, porrá meszesedés,

boldog emlék, édes remény,

előre lépés, örök semmisülés.

Halk szél lengette semmivé,

öröm és elmúló örökkévalóság.

Legutóbb szerkesztette - Győrfi Gergő
Szerző Győrfi Gergő 7 Írás
rólam nincsenek szavak, nem vagyok méltó a szavakra, csak szavak vannak rólam, próbálok méltó lenni a szavakra, ez volt a pár szó, és az énszerű bemutatkozásom