Váradi József : 4., Itt születtem

2017.09.15. Váradi József Gnóma 2

*) Ezeken a lapokon található képeim és rajzaim, mind saját kompozícióim, vagy szerkesztéseim. Nem találkoznak kötöttségekkel. Az 1989 előtti munkáim a számítógép térhódítása után újragondoltam, vagy átdolgoztam. Egy ideig öncélúnak véltem ügyködésem.

Egy erdélyi szakember (iparos, vállalkozó, gazdász, szolgáltató) mindig megengedhetett magának egy szoba-konyhás magánlakást. Ha az udvarán át tudott köpni, akkor egy gyümölcsfát is ültetett, majorságot is tartott. Fel tudott nevelni öt-kilenc gyermeket. Feleségének cseléd vagy bejárónő segített, ha kellett. A kapuja előtt nem más sepregetett. Hetente egyszer vendéglőben ebédeltette a családját, ő maga legalább kétszer eljutott a kávéházba. Évente egyszer akár Karlsbadba, vagy legalább Herkulesfürdőre vagy Szaláncra mentek. Esetenként Borszékkel is beérték, vagy ráfejeltek egy korábbi vékonyabb kiruccanásra. Egy kis rendszeresített pihenés már rég nem luxus. A gyomorideget és a holnapfélést rendszerint nem ismerték. Kivétel a nagy háborúk idején. Utcahosszat köszöntötték egymást, néha több nyelven is. Istenem, még tréfálkozásra is jutott lendületük. A pénteki és a vasárnapi cipőjét nem téveszthette össze… (Néhány francia-mániákus intézkedett róla, hogy ezt a mesét még elmondhassam erdélyiül, de ne élhessem meg erdélyiesen)… Nincs ebben semmi kivetnivaló, és határozottan semmi köze a valamennyire majmolt nyugatias modernkedéshez.

Kinevezett és okleveles szakemberi lakásom egy hétemeletes, szocialista betonkaptárban van. Többéves bankkölcsönnel váltottam meg, mert a bérleti díjat már nem bírtam cérnával. Karbantartási kilátásaimra nem is merek gondolni. A levegőben lebegő közel százötven köbméteres betonkocka gyanánt, az életem netovábbja. Kocsim több volt, nagy mellények unottan hagyták rám. Végül nagy nehezen, egyszer vettem egyet új korában, de kikopott alólam örökre. Hiába lenne igényem, vagy érdemem valami többre, ha nem nyerek, vagy lopok, többre nem vihetem. A magam tiszteletére szorultam, mert mástól származó becsülésre ritka példa. Vagy annyira nincs, mint a péntek, 13-án. Köpök rá. Elnézést! Csak mondva akarom.

Legutóbbi módosítás: 2017.09.15. @ 14:18 :: Váradi József

Szerző Váradi József 24 Írás

Tisztelt vendéglátóim, most arra gondoltam, hogy váratlan igényű feladat ért. Talán diákkoromban, volt az egyik irodalmi vetélkedőn ilyen feladatunk. Mutatkozzunk be? Csak aki belevág, érzi és látva – látja a kihívás próbáját. Ismerőseim közül többen olvassák az önök könyvtárát. Ha lehetne, én is benéznék. Magamról, hát sok minden történt velem. 1950 – ben születtem Marosvásárhelyen. Balkézzel könnyebben esett az írás, ezt az iskolában nem szerették, hát kín – keservesen megtanultam mindkét kézzel. A nagyapám írógépén, aztán egy hiányos betűkészletű szövőgépen írtam. Ennek változatos következményei voltak. Rajztagozatos, majd matematika osztályban iskoláztam, minden arra mutatott, hogy a családunk férfifoglalkozásai nyomába lépek, építész leszek. A szakorvos hümmögése megingatott önbizalmam hömpölygésében. A matematikán simán felvettek, pedagógiát és didaktikát, nyelvvizsgát és beszédhiba javítást tanultam. Aztán negyvenkét évet tanítottam, változatos összetételű és igényű iskolákban. Matematikán kívül, adatkezelést, és szövegszerkesztést is tanítottam. Tankönyv írásra, szerkesztésre csalogattak barátaim, a tankönyvek mellé példatár is készült. Nem lett átütő sikere. Több újságban szóltam ifjúsági kérdésekben, szakmai továbbképzésről, művészkedésekről. Első elbeszéléseim a színjátszó csoport vezetője tanácsára írtam. Nem volt túl nagy sikerem, mindenki a matematikus gondolatát és a kifejezésrendszerem vették górcső alá. 1990 után mértékegység lexikont tettem asztalra, s újabb példatárakat. Ez időben kelt elbeszéléseim a magyarországi amatőr irodalmárok közösségeiben forgottak, Ausztráliában, majd Kanadában tetszettek. Lassan négy kötetet mondhatok magaménak. Két kötetem elektronikus alakban, kettő nyomdai munka eredményeként. Más munkáimmal együtt az OSZK – ban fellelhető. Jelenleg a sepsiszentgyörgyi Műszaki Társaság és az irodalmi Kerekasztal tagjai közé tartozom.