Nem voltam barátja, nem voltam közeli ismerőse… Mégis úgy tiszteltem, mint a legjobb barátot, a legközelebbi ismerőst.
Örülök, hogy a virtuális térben megismerhettem őt.
A Héttorony versszerkesztője volt, és itt volt, amikor én beléptem a toronyba.
De ott volt ő még sok-sok irodalmi oldalon, verseskötetei is megjelentek… És aki megismerte őt, szót váltott vele, abban nyomot hagyott nyílt, őszinte egyénisége.
Szurkoltunk neki két héttel ezelőtt…
De…
Túl sokan mennek el, akiknek még nem szabadna…
(Kép forrása: Miklós Facebook oldala)
Fehér Miklós:
Lehet hinni
Lehet álmodni bolond szívvel,
Fénybe hullott mondatokkal,
Viharban, kacagva víg táncot járni,
Hinni a nem jövő holnapokban.
Lehet nappal is álmokat látni,
Bízva, hogy ébren is élnek álmok,
Melyben csillagléted, napfényléted
Magadban örökké megtalálod.
Lehet a bajban, pusztulásban
Életben tartani reményeket,
Elhinni, hogy már megváltottak
És bűntelen élheted életed.
Lehet hinni, álmokat látni,
Lehet remélni hívők hitével,
De tudod-e, hogy más az álom
És ritkán édesek az ébredések?
Fehér Miklós:
Költő vagyok
Költő vagyok.
Bennem, mint hordóban a bor,
mámorítóvá érnek a szavak.
Előbb zavaros must pezseg,
majd letisztul, fényes lesz a dal.
Költő vagyok,
hát megszenvedem,
mi másoknak csak szenvedély.
Szavakat fonok rímes sorokká,
s lehet, egy sem lesz költemény.
Költő vagyok,
érzelmek koldusa,
ki imát farag képzelt istenekhez.
Szállni vágyom földhöz ragadva,
fájva égve, kirekesztve.
Költő vagyok
és tehetetlen,
nem harcolhatok a gonosszal.
A toll nem fegyver kezemben.
Szavaim fúlnak közönyhomokba.
Fehér Miklós:
Tudsz-e őrizni
Tudsz-e őrizni illatot,
Régi csókot, elszállt pillanatot,
Felszáradt könnyet, eltűnt álmot,
Elviselve a valóságot?
Tudsz-e őrizni örömöt,
Kezedben parazsat, öledben gyönyört,
Feledve múltad fájdalmait,
Lelkedben szerelmünk hamvait?
Tudsz-e őrizni fényeket,
Első ölelést, boldog perceket,
Szeretkezésünk apró titkait,
Távolodó léptek hangjait?
Tudsz-e őrizni álmokat,
Sötétben fényt, hívó hangomat,
Féltékeny sértést, bántásokat,
Meggondolatlan átkokat?
Elmentél, és itt hagytad,
Tükrömben arcod, árnyadat.
Egy befejezetlen ölelést.
A rólunk szóló szép mesét.
Elvitted a szivárvány színeit,
Méhed gyümölcstermő vágyait
És nem kérdezted meg soha tőlem:
Tudsz-e őrizni valamit belőlem?
Fia szép szavait idézném:
„Emlékét és mosolyát őrizze mindenki a szívében.”
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:15 :: H.Pulai Éva
