Seres László : Mindennél szebben

 

Tűz se éget, jég se fagyaszt,
eső se áztat.
Tél se dermeszt, nyár se lankaszt,
teher se fáraszt,
zaj se riaszt, csend se hallgat,
tenger se vészes.
Nap se ébreszt, hold se altat,
csillag se fényes.
Öröm se ér, bánat se húz
mosoly se szédít.
Hajnal se jön, alkony se hull,
álom se szépít.
Kar se ölel, szív se dobog,
csoda se segít.
Remény se ég, vágy se lobog,
se kétség, se hit.
Föld se remeg, ég se rezdül,
szellő se lebben.
Szó se hangzik, dal se zendül,
benn a szívemben
szebben, jobban, élhetőbben
Pesten és Budán
mint ahogy Ő egy csepp könnyben,
ha sír az unokám.

(Fotó:Saját)

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.