Nagygyörgy Erzsébet : Dörgő hajnal

 

 

Gyenge lábbal jár a nyár a fák között,

most a csillagokba fénye felszökött.

Árnyas estnek ősi csendje bennem él,

fönn a menny is őszi dallamot zenél.

 

Álmaim a dörgő hajnal tépte szét,

elsodorta így a tündérszép mesét.

Felhőménes vágtat künn az ég alatt,

villám ága cikkan, s szerteszét szalad.

  

Százezer levélke búsan égbe vész, 

hallgat már a fürge testű éjzenész.

Tűzszemű lovon majd elrepít a szél, 

 friss nyomunkba szűzhavat terít a tél. 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Nagygyörgy Erzsébet
Szerző Nagygyörgy Erzsébet 168 Írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet