Bátai Tibor : rigmusok a tanár úrnak

Vasbányai Ferencnek, szeretettel

 

 

A budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett IV/C osztályának találkozóit

megörökítő albumban 1992 óta kézíratként olvasható, és a Héttorony oldalára 2009 októberében feltöltött

azonos című szövegem (http://www.7torony.hu/content.php?c=25170) 25-ik évfordulós, jubíleumi változata.

 

 

 

tarkódon égtájak célkeresztje

gesztusaidra vetkőzik meztelenre

 

magára ismert bennünk tekinteted

a csoda halála sem büntethet minket

 

 

 

szívkamráid fagyálló vermek

forradalmaid mind levernek

                        

merőlegesén valahány égtájnak

didergő tagjaid mindegyiken fájnak

 

 

 

felkoronázzák koronádat

szélből rakott torony a várad

 

lehetetlen lettél egyben és mindenben

fegyverként szegeződsz fegyvereid ellen

 

 

 

birodalmad birtokba vették

bitorló hangos naplementék

 

                     ***

 

 

 

a történelem előtt távolléted

csodái nem veled történtek

 

védtelenné fölvértezve

véred folyik az estére

 

 

 

tisztásaid varjakkal teli

galamb és keselyű kerüli

 

meglengeted mintha égne

belehullsz a sötétségbe

 

 

 

szivárgó sebeid homokzsákok

megfogant benned a turáni átok

 

ige lettél első személy

vád védelem helyet cserél

 

 

 

villámaidon jégből vert nyereg

átok viharzik rá gyönyörű telet

 

hódító hódítás híján

börtönudvar lesz a hiány

 

 

 

a korlátok között félelmed szabad

mert túlüvölti rácsait a rab

 

                      ***

 

 

 

rozsdás szegeken elrohadt  bányafa

volt közönséged is elindult haza

 

istenültél bennünk de emberül

mifelénk senkinek sem sikerül

 

 

 

elföldelték törött hangszered

talán még tust húznál így is, de nincs kinek

 

győzelmes bukásod és mind e közhelyet

arcod rajzolatán újrakezdheted

 

 

 

mint varjúláb tapostad a felásatlan kertet

szelíden játszottad a kérlelhetetlent

 

égre hajították csillagod

minden égitesten ott lobog

 

 

 

harmadik utáni napod ha lenne

bizonyosság legyél a kételyeidre

 

homlokegyenest harmóniák

néked ajánlja strófáit egy diák

 

 

 

     aki már rég nem garabonciás

     csak ilyen alkalmi sírásból kiírás

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: Bátai Tibor
Szerző Bátai Tibor 369 Írás
1969-ben, még gimnazistaként vetettem papírra az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több írásomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a Héttoronyban, a Lenolaj kulturális online műhelyben, A Hetedik online irodalmi és kulturális folyóiratban, a Holdkatlanban és a 2018-ban Litera-Túra címmel elindult online művészeti folyóiratban. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ 2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Búvópatak 2016. júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ ∙A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014-ben elnyertem az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. 2018 áprilisában átvehettem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért. ↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔↔ Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.