A komor ég kárpitja felhasadt,
mögötte égő,aranyló tűz lobog.
A Mindenség megszülte újra gyermekét,
a szikrázó,vörös,lángoló Napot.
Tedd le a gondod egy pillanatra most,
tárd sarkig ki az összes ablakod!
Látod,te rád is milyen fényesen ragyog?
Fürüdj meg a fényben,így kezd a napod!
Söpörj félre minden csúf bút,bánatot!
Nézz le a kertre,arany-kékben ragyog!
S ha vágyaidnak gátat szab az alkonyat,
hidd el,a holnap peremén új hajnal hasad!
—-
Kedves Judit!
12 sorból 8 ugyanarra rímel, ráadásul gyenge rímekkel. Tele a vers közhelyekkel, a sok felszólítás minél többet olvasom, egyre taszítóbb, egyre szájbarágósabb, olyannyira, hogy a végén már nem is tudsz meggyőzni arról, hogy új hajnal hasad, épp ellenkezőleg!
Naplóba javaslom versedet!
KM
