Nagygyörgy Erzsébet : Miként a pillanat

Nyomtatás

Miként a pillanat, szitálva száll alá az éj,

mikor bolyongó álmaim fent szertefoszlanak.

Csupán a Hold lehet ma titkos, néma szemtanúm,

ki rendületlen, minden este elkísér feléd.

Barangolok smaragdmezőknek bolyhos szőnyegén, 

hanyatló csendben járom földrögök között utam,

ki tudja vársz-e még reám? Szeretsz-e kedvesem?

Ne hagyj magamra most, te ringató reménysugár!

A vágyam oly erős, akár a szél, mohó, heves,

s a szenvedélyre lobbanó, egekbe illanó.

Ha nem talállak meg, lelkem remegve romba dől, 

a csillagfény homályba vész, a lényem porba hull.