Németh Alexandra Zita : Néma zongora

A zongora jelképezi a múló szerelmet. Az elválás szimbóluma, valamint a női léleké.

Néma zongora

 

Macskaköves úton visszhangzik lépte,

kirakat üvegén halványul az arc.

Sóhaj- már késő- szavaim elnyelte,

már csak bámul vissza reám az álarc.

 

Homály köntöse oly szelíden ölel,

vágyva hűs szerelemittas könnyeket,

feltör és pusztító lávaként lövell,

kioltva tekintetből az emlékeket.

 

Terhük alatt a büszkeség térdre rogy,

sarkokban megbújva, várva a Reményt,

fénye, hol felragyog, aztán kanóca fogy,

viaszból öntve ki az eszményi lényt.

 

Messzi léptek ütik szívem ritmusát,

szótlansággal ölt a hamvas éjszaka,

többé már nem játssza édes dallamát,

 

Az üveg mögött eltakart zongora.

Legutóbb szerkesztette - Németh Alexandra Zita
Szerző Németh Alexandra Zita 14 Írás
Balassagyarmaton születtem, 1989.09.06.-án, jelenleg egy Nógrád megyei kisvárosban élek, Szécsényben. Három gyönyörű lány édesanyja vagyok illetve másodéves hallgató a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, tanító szakon. A gyerekek közel állnak a szívemhez, oktatásuk során, talán én is meg tudom szerettetni velük az irodalmat, ahogy azt velem is tették tanáraim. Kisiskolás korom óta írok verseket, amik egyfajta hobbyként szolgáltak. Az irodalmat a későbbi tanáraim ösztönzése miatt szerettem meg. A költészet számomra teljesen más világ. Ott Önmagam lehetek, minden gondolatom és pillanatnyi érzésem megjelenik az aktuális írásomban. Kedvenceim közé tartozik Ady, Petőfi, József Attila versei, illetve Radnóti Miklós és Juhász Gyula írásai. Verseim elsősorban a vágyakról, szeretetről, álmokról szólnak. Saját kötettel nem rendelkezem, különböző közösségi oldalak felületén publikálok. Számomra a költészet a lélek szimfóniája.