Sonkoly Éva : gyűrött levélen…

Kép forrása: Pinterest

Hervadnak a nyári virágok,

kezem közül száz szirom hull,

talpam alá fű hajol…

 

Jegenyék suttogják az út mentén:

arra ment… s port szitál a szél.

Léptem nyomán tücsök sem zenél.

 

Nekem már ősz van régen,

hidd el… messze mentem.

 

Ott bent az erdő fái között,

gyűrött levélen egy könnycsepp,

s az őszi köd mögöttem lassan szitál.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"