Koosán Ildikó : Régimódi mese II. rész

Régimódi mese. II. rész.

Mihók jól ismerte a kertet, minden kis csengőjének hangját, megkülönböztette őket egymástól. Azt is észrevette, ha valamelyik nem a megszokott hangon szólt. Ilyenkor biztos volt benne, hogy annak a kis csengőcskének valami baja-betegsége van. Az öreg király csak ámult- bámult a fényes sziporkázásban, a gyönyörű zenét hallva. Egyszer csak egy kis szőke csengőcskére lett figyelmes Mintha Mihók akarattal épp ide vezette volna. Megállt, hogy jobban szemügyre vegye. Hát uram fia a kis csengőcske tükörfényes tükrében az ő kis leánya szomorú, csúnyácska képét látta meg. El is szomorodott nagyon. Mihók kettőt vakkantott mire tüstént ott termett egy kék bársonyszárnyú pillangó, csillogó szárnyporából finom ezüstös port szórt a kis csengőcskére. És láss csodát! A tükörfényes tükörben a régi szép kis királylányt látta meg az öreg király. Örömében még a könnye is kicsordult. És újra szólt hibátlanul a kis csengőcske hangja. Mihók elégedetten morrantott. – Óh, te csodaszép Kék pillangó! Kérlek szépen, adja nekem is abból az ezüstös porból, hogy kisleányom arcára szórjam, s ő a valóságban is ismét szépséges legyen – Szívesen adnék,- volt a válasz- de ez volt az utolsó, amit gyógyszerként magamnál tartottam a beteg csengőcskék gyógyításához. Ahhoz, hogy új adagot hozzak, a hét határon túli hegyek gyógy-barlangjába kellene repülni. Az ide nagyon messze van. Közben hatalmas légörvényekkel kell megküzdeni. Gyönge kis szárnyacskám bizony-bizony alig bírja már. – Mit adhatnék neked, Te kedves Kék pillangó, hogy megerősítsem gyönge szárnyacskádat a hosszú úthoz? – Kedves Kerek király! A szárnyacskám akkor lesz erős, hosszú távolságot is kibír majd, ha nekem adod az erőd legjavát úgy, hogy ami belőle neked marad már csak gyönge vánszorgásra lesz elegendő. A király szeretett lányára gondolt, arra, hogy érte minden áldozatra képes és így szólt: – Jól van! Végy el az erőmből annyit amennyire szükséged van! Ahogy ezt kimondta olyan gyenge lett, alig állt a lábán. Mihók látta az apa nagylelkűségét és igen- igen elcsodálkozott. De a Kék pillangó akkor már messze járt. Nem is sétáltak tovább. Mihók segítségével visszaindultak a házba. A Bölcs Bagoly így szólt: – Látom kincsed egy részét, már odaadtad. De felkészültél e arra, hogy további kincseket kell áldoznod. Mikor az öreg király rábólintott a Bölcs Bagoly elővett egy aranyos szelencét. Ebben a szelencében őrizte az elveszett mosolyokat. Az öreg király elé tette. – Nézd meg jól ezeket a mosolyokat, hátha köztük van a te leányodé is. Nem kellett sokat kutatni, megtalálta az édes kis mosolyt, ami a lány arcán ült, ami széppé és kiegyenlítetté tette az egész lényét, mielőtt elvesztette azt. – Visszakaphatod, ha ez az, de váltságdíjat kell érte fizetni. Itt kell hagyni érte cserébe a hangodat! Ebben megegyeztek. Szegény öreg király így hát már csak suttogni tudott, igen nehezen lehetett, megérteni, amit mond. A mosolyt szépen becsomagolta egy harangvirág kelyhébe, amit Mihók hozott neki a kertből. Csakhogy ez nem közönséges harangvirág volt. Mikor az öreg király valamit mondani akart, kis csengettyűje jelt adott, így mindenki rá figyelt, mint ahogy most is. – Kedves Bölcs Bagoly! Hálás vagyok neked, hogy segítségemre vagy! A szépséget és mosolyt, azt hiszem sikerül vissza szereznem, nem térek már üres kézzel haza. Ha a Kék pillangó megérkezik az ezüstös porral és a virágba csomagolt mosollyal indulhatnék is. De a legfontosabbat lányom érző, szerető meleg szívét azonban még nem tudtam visszaszerezni. Kérlek, adj tanácsot! Ha ezt is visszakapná olyan csodálatos, lenne, mint régen. Azon nyomba heted-hét országból tódulnának a kérők, hogy feleségül vegyék s a mi bánatunknak is vége, szakadna. – Ezen tanácskoztunk eddig, de nem tudtunk megegyezni – mondta a Bölcs Bagoly. Ezért, mint mindig most is magamra vállalom a felelőséget a döntés ügyében. Remélem, sikerül ezt is megoldani, ha követed a tanácsomat. Menj most vissza azokon a lépcsőkön, ahol ide találtál, a tölgyfa alatt vetett ágyadhoz, várj még három napot, míg a Kék Pillangó megérkezik. A harangvirágba csomagolt mosolyt gondosan őrizd, ne hogy elveszítsed.
Folytatás köv.

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 937 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.