Szeresd a szőrt!


NE BÁNTSD A FÁT !
( Benedek Elek után, szabadon)

Ne bántsd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez.
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hadd annak, ami, épnek, szépnek.
Szeresd a fát!

Édes gyümölcsét várva-várod,
S te mégis letörnéd a virágot?

Szegény virág gyorsan elszárad,
S te bánkódnál majd, késő bánat.
Ne bántsd a fát!

Fa lombja közt viharban, vészben
Lám meg se ring madárka fészke,
Fáradt ha vagy, leülsz alája,
S elszenderít madár danája.
Szeresd a fát!

Anya ő is, minden levélke
Egy-egy gyermek, gonddal nevelve.
És gyermek minden ágacskája,
Szeretettel tekints fel rája.
Ne bántsd a fát!

Mindaz, kik fákat ültetének,
Sírjukra szálljon hálaének,
Ásóval is költők valának,
Szép lombos fákról álmodának

Szeresd a fát!

NE BÁNTSD A SZŐRT!

 
Ne bántsd a szőrt, hisz ő is vérez,
Ha nem puhán nyúlsz le, a tövéhez.
Szakállt te hordj, és azt ne szégyelld,
Bajuszod mereszd csak az égnek!
Szeresd a szőrt!

Hölgy, ki a csókot várva várod,
Lekaszálnál szép férfiasságot?

Szegény szőrzet hamar elfárad,
Őszül, ritkul, lesz késő bánat.
Ne bántsd a szőrt!

A combja közt, mi haj van, védjed!
Hisz’ ott van neked puha fészked.
Fáradt ne légy, ha leülsz alája,
Mennybe repít melódiája.
Szeresd a szőrt!

Aranyszőke, fekete, barna,
Ne vágja az idő soha tarra!
Kérlek, ha hív az ágacskája
Félelem nélkül pattanj rája!
Ne bántsd a szőrt!

Akik pedig szőrt ültetének,
Fejükre haj és hálaének
Szálljon! Igaz költők valának,
Fürtös fejekről álmodának.

Szeresd a szőrt!

 

Szerző Csillag Endre 191 írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.