Farkas Erzsébet : Ki lesz a király?

Nyomtatás

Az erdő és mocsár lakói békében éltek ott, ahol csodálatosan zöldellt a fű a legelészőknek, zöldelltek a fák, a bokrok, termésük, bogyóik is eledelül szolgáltak az állatnak, de amikor megjelentek az oroszlánok, akkor mindenki félt, és menekült amerre csak tudott. Nem csoda hisz ők húsevők, és az állatok királyai. Tiszteletet követel a megjelenésük, félelmetes erős állatok, és mindig csoportosan támadtak, ami még félelmetesebbé tette őket. A mocsárnak viszont volt egy lakója, aki nem tisztelte az állatok királyát, ezért az oroszlán is félelemmel ívott a vízből. Ez a mocsárlakó nem más, mint a krokodil, aki szintén híres az erejéről.

Egyszer megkérdezte a krokodil az oroszlánt, hogy miért ő az állatok királya? Hisz tőle is mindenki fél. Lehetne ő is a király. Ezért kihívta versenyre az oroszlánt, hogy ő lehessen a király. A győztes az lesz, akit az erdő állatai megszavaznak. Beleegyezett az oroszlán. Összehívta a családját és megtárgyalták, mit tegyenek, hogy ne veszítsék el a királyságot. Megegyeztek, hogy ezentúl nem vadásznak, ők is fűvet és bogyókat esznek, így talán rájuk szavaz az erdő népe. A krokodilok is összeültek, és megbeszélték, hogy ők sem esznek több húst, legfeljebb csak halat. Az erdő lakói eleinte féltek az oroszlánoktól is és a krokodiloktól is, de amikor a vízhez mentek, nem támadták meg őket a krokodilok. A bizalom azonban még nem alakult ki, és amikor beleestek a mocsárba úgy gondolták, itt a vég.

A krokodilok azonban kihúztak minden bajba jutott állatot, így ezentúl már mindenki bízott bennük. Az oroszlánok sem voltak restek. Amikor veszély fenyegette az erdő lakóit ők is a védők sorába álltak. Sok vadász járt arra, akiket félelmetes megjelenésükkel elkergettek.

Az oroszlánok is, és a krokodilok is úgy gondolták magukról, hogy biztos ők lesznek az állatok királya. Történt azonban, hogy a forróság gondot jelentett mindegyik állatnak. Fogytak a vízkészletek. Most mit tegyünk? Gondolkodtak a megoldáson. A krokodilnak eszébe jutott, hogy a túlsó partnál mélyebb a víz, az elég lenne addig, amig nem esik az eső. Komoly kihívás volt ez, mert sok állatot kellett átvinni. Az oroszlánok is és a krokodilok is rájöttek, hogy ezt csak együtt tudják megoldani, így félretették az ellenségeskedést és a cél nem a királyság megszerzése, hanem a szomjazók megmentése lett. Az oroszlánok a mocsárhoz terelték az állatokat, a krokodilok a hátukon vitték át őket a túlsó partra. Ott egymást segítve éltek, így túlélve a nagy szárazságot.

Amikor eleredt az eső, nagyon boldogok voltak. A krokodilok visszavitték az állatokat az otthonukba. A sok munkának meglett a gyümölcse, mert mindenki tisztelte a krokodilokat, még az oroszlánok is elismerték őket. Ezért úgy gondolták, hogy mindegy ki lesz a király, a lényeg, hogy mindig, mindenben számíthatnak egymásra.

Végre eljött a választások napja. Vajon ki nyer? Mindenki a válaszra várt. Mindegyikük biztos volt, hogy ő lesz a nyertes. A baglyot kérték fel, hogy kihirdesse a végeredményt.

„Az erdő királya továbbra is az oroszlán.” — A krokodilok szomorúak lettek, csalódtak, de a bagoly tovább olvasta az eredményt. — „A mocsár királya a krokodil.”

Így mindenki ünnepelt. Azóta is segítik egymást, és ebben az állatok paradicsomában a két király már nem tért vissza a húsevésre, azt ették, amit a többi állat: növényeket, terméseket.