Kádár Sára Hajnalka : Az újjászületés csodája

Zsongott a kert, a rét, az erdő.
Lekerült a kucsma, bunda, kabát, meleg lopakodott az emberek szívébe.

 

 

Tavaszodott. A ficánkoló szellő megkergette az égen legelésző felhőket, és friss földillattal szórta be a levegőt. Kinevetett a nap, sugarai erőre kapva felmelegítették a télbe dermedt világot. Reccsent a jég, roppant a hó, hajszálvékony erecskékben futott a víz a lejtőkön. A gazdák vékony árkokban eregették a hólevet a sáncok felé, szaporábban csöpögtek a jégcsapok, s a házak tetejéről harsányan csordult csatornákba a víz. A távoli dombok barnává, majd zölddé váltak, itt-ott hóvirág ringatta csengőjét, rojtosodni kezdett a lomb, s ébresztőt fújt a rigó. Zsongott a kert, a rét, az erdő.

Lekerült a kucsma, bunda, kabát, meleg lopakodott az emberek szívébe. 

A házban vanília illata kúszott, készülődtek a Feltámadásra. Petinek locsolóverset tanított az édesanyja. 

„Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál, 

Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál. 

Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam,

Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam. 

Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom, 

Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!” 

A bárány húzta rengő kocsi tetszett a kisfiúnak, így a versike hamar beszökött a fejébe. Apjától egy kis üveg kölnit kapott. 

— Locsolni megyünk holnap a kislányokhoz, elmondod a verset, és egy kis rózsavízzel megöntözzük őket. 

— Miért? — csodálkozott Peti.

— Hogy szépek legyenek, mint a virágok, és ne hervadjanak el. 

Testvére, Katika is menni akart, a verset is tudta már.

— Nem lehet, te itthon várod anyával a locsolókat, süteményt és piros tojást adsz cserébe. Másképp nem nősz nagyra, nem leszel szép virágszál.

Anyja pajkosan nézett elkerekedett szemű kislányára.

— A mi tojásaink nem pirosak! — nyafogott tovább Katika.

— A nyulacskák befestik, holnapra elhozzák a kertünkbe.

Aztán két kis kosarat vett elő.

— Ezekbe reggel összeszedjük a színes tojásokat — mosolyogta.

Ajándékok kerültek elő a szekrényből. Világoskék, masnis ruhácska csatos fehér cipővel kislányának, fehér ing, sötét nadrág Petinek. Nagy volt az öröm! Katika azonnal beleöltözött, illegette magát a tükör előtt. Testvére a kölnis üveget babrálta, szagolgatta kíváncsian.

 Izgatott kérdéseiknek a leszálló est vetett véget.

 Még homályban tapogatózott a reggel, mikor kipattantak az ágyból, türelmetlenül kapkodva magukra a ruhát. Kosaraikkal a kezükben indultak a kertbe anyával, apával.

Galambok búgása, madarak trillája kísérte őket. Lábuk alá zöld fű simult, bársonyfák, fodros bokrok lebbentek a langyos szélben.

— Nincs piros tojás! — rémüldözött Katika.

Ám apjuk mozgolódást látott a bokorban.

— Nyuszi van ott, szaladjatok! 

Valóban ott színesedtek a tojások! Fától fáig szaladva gyűjtötték össze a nyulak ajándékát. Egy-kettőre megteltek a kosarak.

Örömük boldog kacajban csendült, arcukat bíborba öltöztette a húsvéti csoda izgalma, s az éppen felkelő Nap.

 

Legutóbb szerkesztette - Kádár Sára Hajnalka
Szerző Kádár Sára Hajnalka 59 Írás
Kádár Sára Hajnalka vagyok, Erdélyben Sepsiszentgyörgyön élek. Írásaim – többnyire kis próza- egy része emlékezés a felnevelő székely falu jellegzetes alakjaira, szokásaira, a szocialista rendszer keserű, embert próbáló világára, de jelen van bennük a ma emberének gondja, öröme is. Egyszóval középpontban az ember áll. Mesét és verseket is írok. Nyomtatott és internetes antológiákban, folyóiratokban jelentek meg, valamint két saját kötetben is, címe: Visszapillantó 2014 ,és Az élet felém 2015 . szeretettel üdvözlök mindenkit.