Puritán szavakkal Koosán Ildikó Zajos a világ, fortyogó, forrongó hangulata már nem való nekem, csöndesebb korban éltem életem, s miként egy tisztes vén rajongó holtig hű marad régi szerelméhez, Áprily, Jékely szítják lázamat, s Ady, [… Tovább]
A múlás ölembe hajló, ősz fejedbe szeret, egyszerre felemel, s feneketlen mélybe cibál, ha engem nézel, csintalan gyermeké a szemed, mostani csókod is ízesebb a tegnapinál. Még mindig beleborzongok az érintésedbe, mikor sóvárogva végigsímítod arcomat, és apró végteleneket rajzolsz tenyerembe, [… Tovább]
20. Robert szeretett volna még mesélni, hogy mi is történt vele az elmúlt időben, ám az utazás fáradalmai hamar ledöntötték a lábáról. — Holnap mesélek. Most hagyjatok pihenni, mert itt az asztalnál fogok elaludni. Családja csodálkozott is, hogy valami [… Tovább]
Ég-karistoló gyertyánok alatt,a síremlékhez közeledvesúlyosbodó csönd.Itt élt, gondolkodott a Mester,s tett nem múló dicsőtnemzetünk nyelvéért,igazi hazánkért!Távoli hegyvonulat.Nyugtatta szemét, ha arra nézettegy-egy áttöprengett gondolatból. Kedvesem képeket készít,hangokról beszéls fül-helyettesítőkénttudatomba hozza mókusok neszét,ismeretlen madarak énekét. Íme, az első síremlék darabjai!Petőfi is [… Tovább]
