Vers

Minden évben

Minden évben harmincötmilliószor fájsz, azt mondják, a szív is annyit dobban, ma parázs-sűrű levegőt loptam, hogy adni tudjak, majd ha kiabálsz.   Nélküled lélekzettelenül vagyok,  lassuló vérfolyam, sziklába zárt titok,  lehet életfogytiglan…      

Vers

Episztola a névtelen régészhez

Régebbi Aquincumi Költöversenyen nyertes versem Episztola a névtelen régészhez                             Koosán Ildikó     Régi idők kutatója!   Te vagy, ki az emberiség örömére faggatva néhai tört darabokból a mintha egészet, nyugtalan lelkeden pergeted át ama ősi világot, [… Tovább]

Vers

Egy újszülötthöz

      Köldökzsinór végén gyanútlan lebegsz, nem érzékeled a kint-rekedt időt: nem tudod, hogy szempillád és körmöd is kinőtt. Magzatburok-tenger apró búvára vagy, akit szkafander óv: édesanyád méhe, de készülsz már kicsúszni a bizonytalan mélybe. Fény vakít, sírásod fájdalmas, [… Tovább]

Vers

Anacapri

                                          Anacapri                     Koosán Ildikó   Ötszáznyolcvankilenc méter magas Monte Solaro csúcsára libegőn lebegek város, hegyek, tengerpart felett, közel egy óra az oda- vissza [… Tovább]

Novella

A múlt mosolya

Amikor ránk köszön a múlt.   — Vigyázz, indulunk! — szólt hátra a hajtó, és megbillentek alattam a szalmabálák. Szinte kéjes boldogság futott rajtam végig az ismerős mozgástól, pedig már vagy harminc éve, hogy utoljára lovaskocsin ültem. Mondták, üljek előre [… Tovább]