Koosán Ildikó : Episztola a névtelen régészhez

Régebbi Aquincumi Költöversenyen nyertes versem

Episztola a névtelen régészhez

 

 

                        Koosán Ildikó

 

 

Régi idők kutatója!

 

Te vagy, ki az emberiség örömére

faggatva néhai tört darabokból a mintha egészet,

nyugtalan lelkeden pergeted át ama ősi világot,

eltemetett ideákat, a rég feledésbe merültet.

 

Őrzi a múzeum tárlatok rengetegét. Idejöttem,

Téged köszöntlek babérkoszorúval, ha zeng a dalom,

hódolatom jeleként ma a szó tüze messzire röppen,

hallja, ki könnyeden siklana át eme mozzanaton:

 

Fényüregén az idő kapujának bukkan a részlet elő,

izzik a szépség, átsüt az ezredek szürke homályán,

íves a hajlat, vagy mértani lépték, elkap a míves erő,

visszaröpít, hol mestere résnyire ablakot enged az álmán…

Éled a tetszhalott, s a lombtalan ág rügye újra kinő.

 

Mélyen az érték, földbe temetve tűri, hogy némán

hordozza hátán végtelen hosszan a lompos idő…

 

Érsz legelébb oda, kezded az izgalom mozdulatával

menteni mind ami kincs, hűen a hangulatát, erejét,

köznapi létben is lélegzel együtt a régi világgal,

benne feledve magad, mint aki éjjel a kedves ölében elég.

 

Vedd levelem, neked írtam a tisztelet ünnepi gondolatával.                                           

Áve, Te istenek földi kegyeltje! Áve Barátom!

                                                                   Áldjon az Ég!

 

 

Aquincum,  A. D.  2010 június 5.

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 952 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.