Apáti Kovács Béla : Mikulástanoda

 

            Öreg vagyok már. Nehéz nekem a munka, hidegben, fagyban elvinni azt a rengeteg ajándékot a gyermekeknek – mondta a Mikulás még a nyár közepén a krampuszoknak.

         – Jó lenne megpihenni. A meleg, kényelmes szobából nézni kifelé, hogyan esik a hó.

A krampuszok ijedten összenéztek.

           Mikulás bácsi, többé a gyermekek nem kapnak ajándékot? És velünk mi lesz? Nem rosszalkodhatunk a házak ablakai alatt. Ne tessék még nyugdíjba menni!

            Elfáradtam, kicsi krampuszok. Fáj a lában, fáj a hátam a nehéz puttonytól. Pihenni szeretnék.

            Kitaláltam valamit, Mikulás bácsi – ugrott fel a legkisebb, piros sapkás krampusz.

            Mit találtál ki, te kis kópé? Ugye nem valami rosszaságot? – mosolyodott el a Mikulás.

            Szervezzünk egy mikulástanodát, és aki az év végi vizsgán a legjobb lesz, kinevezzük az új Mikulásnak – mondta a kicsi krampusz, és kíváncsian várta milyen választ fog kapni az ötletére.

A Mikulás hosszan gondolkodott, s végül csillogó szemekkel bólintott:

            Kitűnő ötlet. Még csak álmodni sem mertem volna, hogy abban a pöttöm fejecskédben, ilyen okosság van. Szervezünk egy Mikulás képző tanodát.

         A döntés mindenkit annyira fellelkesített, hogy egy percig sem bírtak várni. Azonnal nekiláttak megszervezni a tanodát. Madarak százai és ezrei vitték széjjel a hírt, hogy a mikulástanodába hallgatókat keresnek, és aki a legjobb lesz, azt kinevezik Mikulásnak.

         A hírre rengetegen jelentkeztek. Erdők, mezők állatai mind szerették volna betölteni ezt a nem mindennapi tisztséget.

A szarvasok érezték magukat a legalkalmasabbnak, erre a célra.

            Eddig mi húztuk a Mikulás szánját. Tudjuk, hová és merre kell mennünk. Gyerekjáték lesz, megtanulni ezt a mesterséget. Belőlünk jó Mikulás lesz.

A kis mezei nyúl sem hagyta magát:

           A környéken én futok a leggyorsabban. Ugye nem kell mondanom, milyen fontos, hogy az ajándékokat a gyerekek időben megkapják.

Még a rétisas is jelentkezett.

            Hatalmas szárnyaimmal egykettőre a gyerekeknél leszek, és az égből tudom belepottyantani az ajándékokat a kis csizmákba. Akár egyszerre több helyre is.

         Nagy volt a keveredés a Mikuláslaknál. Mindenki Mikulás akart lenni, és fogadkozott, csakis ő tudja majd pótolni az öreg nagyszakállút.

Mikulás igen nagy bajban volt. Nem számított ilyen sok jelentkezőre. De ha már meghirdette a mikulástanodát, akkor meg is kellett tartani.

         Mikuláslak hatalmas kertjében egy árnyas fa alatt elkezdődött a tanítás. Kezdetben minden állat érdeklődve figyelt, és jegyzetelt szép, nagy falevelekre, hogy mi a feladatuk, ha elnyerik ezt a tisztséget.

           Kedves kollégák – kezdte a Mikulás -, ez nem könnyű feladat. Egy jó Mikulásnak, egész évbe dolgoznia kell…

A mezei nyúl meg sem várta, hogy befejezze a mondatot, közbekiáltott:

            Még a legmelegebb nyári napon is?

            Igen, még akkor is – válaszolta komolyan a Mikulás. – Még a legmelegebb nyári napon is a messzelátójával figyelni kell a gyerekeket, hogy ki a jó, ki a rossz kisfiú vagy kislány. Minden gyerek neve mellé be kell rajzolni a csillagot vagy egy fekete pontot, attól függ, hogyan viselkedett. December elején a naplóban található jeleket összesíteni kell, s ez alapján kapják az ajándékot a csöppségek.

            A patám durva – komolyodott el a szarvas – Tudok futni, rohanni akármilyen úton, de hogy ceruzát vagy tollat fogjak, erre képtelen vagyok. Ha legalább segítene valaki.

           Milyen Mikulás leszel, ha erre sem vagy képes? – cincogott a kisegér. – Mikulás bácsi mindent magától csinált, nem kellett neki segítség.

           Így van – helyeseltek a többiek. – Ha Mikulás akarsz lenni, akkor tanuljál meg írni! Ne várd, hogy más végezze el a munkádat!

Ez a szarvast nagyon elkeserítette. Legszívesebben felállt volna, hogy otthagyja a tanodát. De szégyellte, hiszen még nem is olyan rég maga hencegett, hogy ő a legalkalmasabb erre a feladatra.

            Szerintem a rétisasból kitűnő Mikulás lehetne – jegyezte meg az egyik krampusz. Fent lakik a magas sziklákon, éles a szeme, még messzelátó nélkül is meglátja a gyerekeket.

            De mi lesz a kicsinyeimmel? – kiáltott fel a rétisas. – Nyáron kelnek ki a tojásból, és meg kell tanítanom őket repülni. Nyáron nem érek rá Mikulásnak lenni. Télen szívesen elvállalom. Akkor úgyis ráérek.        

         Mindenkinek volt valami kifogása. Végül a tanoda összes tanulója visszalépett. Valójában a Mikulás el sem tudta kezdeni az előadását.

Nem telt el egy fertály óra, le is húzhatták a rolót. Szegény Mikulásnak nem akadt utódja.

Az állatok lassan hazaszállingóztak, és a jóságos öregember egyedül maradt a krampuszaival.

            Nem mehetek én nyugdíjba, aranyoskáim! Amíg csak világ, a világ, nekem kell széthordani az ajándékokat a jó gyerekeknek, a rosszak meg virgácsot kapnak tőlem. Gyertek, kicsi krampuszok, ma még egyetlen kisfiút vagy kislányt sem figyeltünk meg a messzelátónkkal!

         A Mikulás betessékelte a krampuszokat a házba, és nekiláttak a gyerekek megfigyelésének.

 

Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, az járjon utána!

 

 

 

 

 

(Kép forrása internet. Ingyenes)

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Apáti Kovács Béla
Szerző Apáti Kovács Béla 193 Írás
Mindig szerettem az irodalmat. Számomra az olvasás, olyan, mint más embernek a kenyér. Nem múlik el nap olvasás nélkül.