Sonkoly Éva : Húsvétkor

Húsvétkor

Van, aki az egész világ
bűnét viszi.
Keskeny ösvényen indul,
fejét lehajtva, óvatosan
lépdel.

Fényeket keres és talál,
aztán csendben odébb áll,
keresi azt, ami másutt
csak pislog, hunyorog,
majd lángra kap.

Aztán távozik, feje körül
csak halvány a zsarát.

Kicsi fényben, mélyen
lehajtott fejjel, összefont
kézzel ül, s körötte csend
van és béke
– annak égi fénye.

2025. április 17.

Legutóbbi módosítás: 2025.06.17. @ 10:52 :: Serfőző Attila
Szerző Sonkoly Éva 584 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"