Nagy vihar után pihent meg a háromárbocú. Nem sérült meg semmi és senki sem a fedélzeten. A vasmacska időben leugrott a mélységbe. Megakaszkodott az óceán alján, így mentett meg mindent és mindenkit.
A csendes tengeren himbálódzó háromárbocún ekkor egy pók bújt elő ijedten a fedélzet egyik zugából. Csodálkozva nézett körül, mennyi felszabadult matróz táncol mindenütt. A dallamok őt is magával ragadták. Nem is tudom mire emlékeztetett a zene. Polka, keringő, harci tánc vagy palotás? Lehet, mindenki azt hallotta, amilyen zenét ismer és szeret. Én biztosan gitárszólót, basszus gitárt.
Miközben a tánc hevében tombolt mindenki, a pók elbújva egy asztal alatt világra hozta utódait, a csodálatos petéit mindet. És valamennyi életre is kelt. Az óriás, a picur, a duci, a barátságos, az erős, a szeplős, és legutoljára a pökhendi. Alighogy megszületett, máris be nem állt a szája. A pökhendiség egyik alapja, hogy mindig elmesélje a dicsőségeit, vagy olyan történeteket, amivel elkápráztatja hallgatóit.
– Én vagyok a legszebb, a legerősebb és legügyesebb a valaha is élt pókok között.
– Bátor is vagy? – kérdezte egy arra repülő sirály.
Pökhendi egyből válaszolt. Még önmagát is meglepte éles hangja:
– Én vagyok minden pókok között a legbátrabb!
– Akkor gyere, mentsük meg Jegest és Rozmárt. Igaz barátaim igen nagy bajba kerültek. Az oroszlánfókák elfoglalták a szigetüket – sivította esdeklőn a sirály.
Pökhendi pillanatok alatt repülősárkányt szőtt magának erős fiatal fonalából, majd ügyesen lavírozva a kétségbeesett sirály után repült. Észre sem vette, hogy útitársa akadt. Picur, a tesója ugyanis feltette magában, hogy vele tart és megvédi őt mindentől és mindenkitől mindenáron. Féltette, hogy pökhendisége még egyszer bajba sodorja. Megbújt az egyik pókpamacsban, amit pökhendi szőtt.
Pár órányi utazás után egy fényárban úszó palotát pillantottak meg. Úgy fénylett, mint őszi éjszakában a teli hold ragyog.
A sirály a harminchatodik emeleten egy nyitott ablakon át repült be az épületbe. Pökhendi is követte Picurral. Egy fura alakú jégtorta csúcsán landoltak. Pökhendi rögtön szőni kezdte új hálóját. Picur is kétségbeesve kapálózni kezdett. Ő is font. Ekkor fedezte fel Pökhendi a tesóját. Gyorsan megölelték egymást, majd munkához láttak. Maguk sem sejtették, milyen csodálatosan mesés rendbehozó malmot építenek itt a jégtorta csúcsán. Maguk is meglepődtek, mire képesek így együtt. Még ők sem sejtették, hogy a rendbehozó malom milyen csodálatos dolgokra lesz majd képes.
Ekkor a sirály újra sivított.
– Tudod, Pökhendi, hogy miért kerültél ide! Jeges és Rozmár miatt. Meg kell találni a helyüket! Az oroszlánfókákat már nem lehet elűzni a szigetről. Jeges viszont már nagyon fáradt és éhes, Rozmárral együtt. Ha nem tudnak megpihenni, elpusztulhatnak.
– Szó sem lehet róla! – kiáltotta Pökhendi.
Időközben a Rendbehozó Malom elkészült. Csillogott-villogott, reményt sugárzott mindenkinek, aki rápillantott.
Pökhendit is megérintette a csoda szele. Mintha valami varázstükörbe nézett volna, ahol meglátta nem pökhendi önmagát.
Tetszett neki, amit lát. Egy erős, bátor, daliás és kedves pók tekintett vissza rá a tükörből. A Rendbehozó Malom máris cselekedett. Kicserélte Pökhendit tükörképével. Innentől kezdve Ő cselekedett. Rögtön megdicsérte Picurt, milyen ügyes pók, aki segíteni tud egy ilyen csodamalom megépítésében. Egymás iránt érzett szeretetük erősítette őket további teendőjükben. Rögvest munkához láttak. A Rendbehozó Malmot az éhes és fáradt Jegeshez és Rozmárhoz kell vinniük.
Így is lett. A csoda nem váratott sokáig magára. Pár malomfordulat után Jeges fáradtsága eltűnt. Talpra állt. Újabb lapátcsapások következtek. Mindkét pók, különösen Pökhendi, tátott szájjal figyelte, hogyan repülnek a finom varázslatos falatok Jeges pocijába. Mire Rozmár felemelte a fejét mély álmából ébredezve, csodálattal tekintett megújult barátjára, Jegesre. Ilyen hatalmasnak, erősnek és egészségesnek még sohasem látta. Ámulatának hangot is adott:
– Mi történt Veled, barátom?
– Megerősödtem. Két pók segített nekem. Egy pökhendi és egy picur.
– Látod, mindig mondtam, hogy a segítség úton van. Ki gondolta, hogy két pók ment meg majd minket – mondta Rozmár maga is csodálkozva.
Ekkor Pökhendi megszólalt: – Én csak kackiásan, pökhendin indultam a megmentésetekre. Nem én voltam a megmentőtök, hanem Picur, a tesóm. Belekapaszkodott az általam szőtt repülősárkány fonatpamacsaiba, hogy itt lehessen. A sirály is rengeteget tett értetek. Ő mutatta a helyes utat nekem. Én csak utána eredtem. Picurral akkor fogtunk bele a rendbehozó malom szövésébe. Én csak tettem a dolgom, ahogy anyu és apu tanította. Magam is meglepődtem a Csodatevő Rendbehozó Malom sikerei láttán.
Jeges ekkor teljes erejével felemelkedett és így szólt:
– Menjünk a szigetre mindannyian. Úgy érzem, a ti jóságotok, önzetlenségetek és a Rendbehozó Malom segítségével, az oroszlánfókákkal is összebarátkozhatnánk végre.
Elindultak mindannyian. Pökhendire hagyták az irányítást. Már mindenki megbízott benne. A sirály, Picur, Rozmár és végül Jeges zárta a sort. Az oroszlánfókák rettentően elgyötörten feküdtek a szigeten. Mindenkit furdalt a lelkiismeret, hogy elűzték Jegest és Rozmárt.
Pökhendi illedelmesen köszöntötte őket: – Tiszteletem, hatalmas fókák. Én és a kis öcsém igen kicsik vagyunk hozzátok képest. Viszont a feladatunk, amiért itt vagyunk, annál hatalmasabb. Szeretnénk, ha kibékülnétek régi barátaitokkal, Jegessel és Rozmárral. Nem lett volna szabad olyan csúnyán viselkednetek velük.
A fókák egy ideig csak hallgattak. A csendet a Rendbehozó Malom lapátjainak barátságos kattogása zavarta meg. Ahogy az ő lapátjai forogtak, úgy kezdett mozgolódni a fóka társaság. Pökhendi boldogan látta, hogy Jeges és Rozmár felé tartanak. Csak a nagy uszonycsapásokra és örömteli hangorkánra lettek figyelmesek Picurral és sirállyal. A Csoda Rendbehozó Malom boldogan hajtotta lapátjait, most csak úgy örömében.
– Itt minden rendben lesz, barátaim – súgta oda Pökhendinek, Picurnak és sirálynak.
A hálóból szőtt repülősárkány hipp-hopp, hazarepítette őket a háromárbocúra. Minden tesójuk ott várta őket a fedélzeten. Azóta is boldogan élnek becsben tartva a híres Rendbehozó Malmot, ami azóta is a fedélzet közepén áll, és őrködik mindenki boldogságát szem előtt tartva.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:20 :: Szokol Bernadette
