aranyban izzik a nap elmenőben, mintha a lelkünk is vele szállna, és bekuckózva a mennyországba, a világ koronázatlan királya valami égi kaput éppen kitárna, mintha egy angyal indulna felénk éppen, széttárt szárnyakkal, zuhanórepülésben, hirdetné a megbocsátást, szegények, árvák [… Tovább]
Halott madarat találtam a sárban, szegényke a minap fagyhatott bele, nemrég még költött egy fa odvában, ma a semmibe néz fakó csillagszeme. Gyengéden megfogtam vizes tollát, melengettem kezemben lehetetlenig, megigézve figyeltem apró torkát, – elment, talán egyszer újjászületik. A bölcs [… Tovább]
Tárt terek kövén nyomor ül, a lét magmamélybe lemerül. Fenyőág bújik esti fénybe, angyalszárnyon ring a béke, szent dal zsong, majd égbe száll, szívdobbanások dallamán. Csillan, villan gyertyaláng, tétován vár a világ.
Felismerés H.S.-nek Koosán Ildikó Nyilván az auratérkép, az ideg-dúcok koreográfiájának hasonlósága gerjeszthetett impulzushullámot, hogy megszólítsalak természetes közvetlenséggel, holott sosemláttalak, nem is hallottam rólad,csak épp odahívtak a mellettem álló üres székhez, mikor hirtelenrákérdeztem, – hát te ki vagy –a név ismeretlenül csengett,mondtam [… Tovább]
Drága fiam! Írom én azt a levelet, egyre csak írom. Nem akar vége szakadni sóhajomnak, és a könnyek zápora, sem apad. A fehér lapon feketék a betűk, pedig ma színes ceruzát vettem kezembe. Minden fekete színt ölt magára [… Tovább]
NEBULA megkésett fényévek csillagmilliárdok néhány galaxis pompájával kérkedik vándorló üstökösök mint égi bárdok önmagukat lassan már jéggé égetik nekem angyalszemekből lopott csillogás ami lehet porfelhő vagy ócska plazma benne anyám arcából néhány kis vonás kvazárrá vált [… Tovább]
