Vers

Est, nem rest

Megkevert lapok, cikázó pillanatok. Arcomra zuhantak a lomha napok.   Ráncok a sötétben, sejtelmek ködében, idegek kötélen, az életfa tövében.   Nyílik az értelem, veszít az érzelem, sebe vértelen, jajongó kérelem.   Árral úszik az est, zümmögni sem rest, előtte [… Tovább]

Vers

Vasba vág a kés

Tűzben kell tartani, mint a szerelmet…))) Légy büszke rá. Kecses lett. Hagyta, hogy formába öntsd, s megmunkáld. Így szólt az öreg felizzó ívfények egén. Szemüvegét homlokára tolta, lenézett rám s én satuk, esztergapadok csikorgó fogai közt élő vasvirággá simogattam minden [… Tovább]

Esszé

Istenvarázs

  Szirmot bontanak a jégvirágok, élőszövetekként, növekszenek. Az ablak, mint kifeszített vászon: az égbolt átlátszó üveg. Isten alkotta mű: természeti játék, ajándék: a percnek varázsa, játékos pillanat, Istenvarázs… Minden virága, szirma múlandó csoda: nézd, ez itt ősvilág, burjánzó ősrengeteg. Itt [… Tovább]

Vers

Szaloncukor

    Csak cukor, víz, meg ősi hozzáértés s a lehetetlent nem ismerő két kéz, talán még kellett hozzá pár akármi,  és ebből-abból néhány gondolásnyi, de forrás után, ha kihűlt a massza, meglapogatta ujjnál vastagabbra, a konyhakéssel, óvkodva, vigyázva, kis [… Tovább]