Vers

Karácsony árváihoz

Szikrázó most a föld, csak a faág gyászol, apró félelmünknek jaj, hol is a jászol?   Egyedül didergők! Ki lehel majd rátok? Ködök tömjénfüstjén béke száll vagy átok?   Megkérdi-e bárki: – Jut oda is mirha? Heródes magánnyal haj, de [… Tovább]

Karcolat

Ő is volt Valaki

Csak nézett riadtan, mint az eltévedt őzike, szemében szorongás, félelem.     Fürgén ugrik talpra, mint annyiszor ötven év alatt. Mély némaság feszült neki. — Mi a franc van, gyerekek, ne hülyüljetek — mondja, de nincs válasz. Zavartan néz szét, [… Tovább]

Emlékirat

Beszélő kezek

  Azok a kezek ugyanolyan mások voltak, mint az addig látott kezek, különbözőségük abból adódott, hogy beszéltek, csak mozgással és fül helyett a szemnek. Zoli magas volt, szőke és mosolygós szemű. Emeletes ágyon aludtunk, én lent, ő fent. Esténként, villanyoltás [… Tovább]